Destiny csempészhajó

Elő rántom a magnumot és lőni kezdek. Két pisztoly van a kezemben. A szellőzőből elő jött pár xeno és azokat kell leistápolnom. Nagyon örültem, hogy egy magnumot találtam. Jó hasznát vettem. remélem jól fel tartom a xenok. Bisur sem unatkozik, úgy halom hogy lő. Megyek hozzá, de nem nézek felé, mert a xenokra összpontosítok, hogy a hátunk tiszta legyen. Meg ütközök Bisurba.
- Nyomás!- kiálltok.

Erre ő a lifthez rohan középen. Szerencsére eléggé széles, hogy a résekbe ne essünk bele. A magnum kifogyott. A szolgálatit újra töltöm. Ez az utolsó táram. Amint hallom Bisur bakancsának a puffanását. gyorsan szét nézek a termen, hogy hány xeno van még. kibiztosítok egy gránátot és hátrálni kezdek a lifthez. leadok pár lövést, hogy vissza tartsam őket, majd eldobom a gránátot. Őrült sebességgel futni kezdek, hogy utolérjem Bisurt. Futás közben előre fel és le figyelek. Az az menet iránnyal szemben. Ha egy xeno bukkan elő, akkor meg próbálok kitérni. Attól függ merről jön. ha előröl, akkor egy tigris bukfencet nyomok.

Bisur fut elsőnek.A mögötte támadó alien csorda,nem hagy neki sok gondolkodási időt.Mikor átugrani készül a lyukat, egy pillanatra mintha lelassulna az idő körülötte.A mélyedésbe beletekintve egy fekete lényt lát,aki felé kap a kezével.Bisur a shotgunt lefelé rántja hogy belelőjön,de a lábán hirtelen egy rántást érez.Elkapta.
A ravaszt meghúzza,de a lövés a padlón csattan,csak úgy mint Bisur maga.A fegyvere kiesik a kezéből és 1 karnyújtásnyira csúszik tőle.A Xeno a lábát fogva próbálja berántani a szerelőaknába,és a karmok végigmetszik a vádliját.Sikerül belekapaszkodnia még az egyik kiálló fémdarabba ezzel megakadályozva, hogy berántsák,de tudja hogy hamarosan ha nem történik valami, a húsából fognak lakmározni.

Iván jelez Bisurnak hogy induljon,majd gránátot fog.Úgy tűnik Freez is aktivizálta magát, mert a lift elindul magától és ráadásul az ajtó amin bejöttek is zárulni kezd.
Iván egy szívdobbanásnyi időre megdermed,ennyi elég neki hogy kiszámítsa a dobást.Most nem hibázik,mint legutóbb.A gránát elröppen és pont az ajtó bezáródása előtt,még átgurul a túloldalra.Az ajtó bezárul,a konzol pirosra vált,majd bentről tompa robbanás hang és a Xenok visítása hallatszik.Feltehetőleg jó párat kicsinált.Az ajtó is belehorpad a robbanásba,míg a konzolja nagy pukkanással szikrázni kezd.Ezen nem jutnak át a dögök.
Már épp elégedetten fordul mikor meglátja amint bajtársát elkapják.Az egész egy pillanat alatt történik,és már Bisurt csak félig látni,amint kapaszkodva tartja magát.*

Futni kezdek, és egy kicsit megbotlok a lábamban. Elég hülyén nézhettem ki, hisz elbénáztam a dolgot, de volt annyira időm, hogy egy gránát röp pályáját kiszámítsak és eldobjam. Mind ez gyorsan történt, mivel már reflexből jön a dobás. Hisz az kiképzőnk eléggé komolyan vette ezt a gránátos kiképzést.

Az ajtó csodák csodájára pont bezárul, amikor a gránát át gurult rajta. Egy nagy puff és visítás. Hiába össze rezzentem. Nem szeretem a xeno hangokat. Mind félelmetes. Vissza fordulok Bisur felé, akit nem látok. De megtaláltam, egy járatnál kapaszkodik fél kézzel. Gyorsan oda sietek és a szolgálati pisztolyommal lövöldözni kezdem a xeno karját a könyökénél. Remélem ezek is úgy működnek akár az ember, ha elszakad az ínszalagja, akkor nem tudja szorítani és mozgatni. Bele eresztem a tárat, közben Bisur-t megragadom és húzni kezdem a szabadon lévő kezét. Mivel pontosan akarok célozni, ezért csak tartom, hogy kevesebb ellenállást kelljen kiadnia magából, ahogy húzza magát.
- A K@rva anyádat!.- ordítok kétségbe esetten. Arcom eltorzul a dühtől és a kétségbeeséstől. Idegesség és félelem keveréke zajlott bennem lelkileg. Nem akartam társamat elveszíteni.

Lelki szemeim előtt most lejátszódik újra a kiképzésen történt események. Éppen nyomjuk a felülést. az 55-ös darabnál járunk és hangosan ordítjuk verejtékező arccal.

-A tengerészgyalogosok együtt segítik a sebesült bajtársukat, és nem hagyják hátra őket.Háááá!- egyszerre kiálltjuk a levegőbe és újra a földön fekszünk. A felülések alkalmával nem tanultam, hogy akár milyen nehéz is fel kelni, azt muszáj megtennünk. Nem maradhatunk alul. Meg kell csinálnunk ha beledöglünk is.

Futottam és a lyukhoz értem, láttam a dögöt és ugrottam. De a dög keze kivágódott és elkapott.
~ A francba.
Majd nagyot csattantam a földön, shotgunom kirepült a kezemből. Éreztem a lény lehúz. Már készültem arra, hogy cafatokra tépnek amikor belassult az idő. Egyenletes lüktetést éreztem...
~ Nézd már... ott egy kiálló vas vacak... mi egy kiálló...
Majd megragadom a kezemmel. Lábammal kalinpálok, hogy ne legyen a xenonak olyan könnyű dolga. Úgy éreztem még nem jött el az időm, nem teljesítettem a küldetésem. Teljes erővel húztam magam, izomból, halálfélelemből, adneralinból, fura érthetetlen érzés lett úrrá rajtam. Majd a fájdalom, amint a dög karmolja a lábam és Iván lövései. Összemosódott minden és csak húztam magam kifelé.

*Bisur kalimpálásában belerúg a dögbe,Mire az a száját lassan nyitni kezdi, hogy a belső szájával lyukat üssön a lábba.Már épp támadna mikor,Iván fegyvere elsül.Gyors sorozat hallatszik, ahogy az ízületeket lövi a kéznél.A sav kifröccsen egyenesen Bisur bakancsára,de legalább enged a csótány.A specialista kikerül a lyukból,és a bakancsot kénytelen sürgősen lerúgni magáról.
Sikerült megúszni kisebb égési sérüléssel a talpán és a bokáján,de ettől se lett jobb futó.

Iván célpontja megsérült de közel se halott.Farkával kifelé szúr és ezúttal nem hibázik.Iván a fájdalomtól felüvöltve ejti el a fegyverét.Jobb vállát a xeno teljesen átszúrta és a végtag még mindig benne van.Az alien kilép az üregből diadalmasan és vért szomjazva.Iván érzi ahogy lába elemelkedik a talajtól,és válla tovább feszül.A dög a farkával megemeli a katonát,aki már a levegőben csüng megfeszült testtel, és akár egy tehetetlen prédát készül kivégezni.

Iván balja természetesen szabadon tud még mozogni és Bisurnak is van ideje cselekedni.De már nem sok.

Lövöm és lövöm és lövöm! Bisurt elengedi. Kezdek megörülni ennek, de hirtelen egy nyillaló fájdalmat érzek. Majd a fájdalom egyre erősebb lesz és beleremegek. Nagyon nagyon fáj.
- ÁÁÁhhhhhh- ordítok és gyorsan a vállamhoz kapok. A xeno farka belém fúródott. Remegni kezdtem.

- Áhhh h ! Istenem!

Kiálltok és vergődök. Nem szerettem a fájdalmat, de ezzel nem csak én vagyok így. Kapálóztam. Próbálom összpontosítani magamat, hogy elő tudjam rántani a magnumot és az alien száját szét lőjem. Ha közel volna, akkor a késemet szúrom alulról a szájába.
- Áhhh.

Nagyon fájt.

Hirtelen minden kitisztult. A lény elengedte a lábam, arrébb húztam magam, majd levettetem a bakancsom. Ekkor éreztem a fájdalmat, a sav belemart a sebeimbe. Örültem, hogy élek nem kiáltottam a fájdalomtól.
~ Végre... élek...
El is feledkeztem a lényről, a shotgunhoz nyúltam de ekkor...
- Áhhh h ! Istenem! -Iván kiáltása-
Megfordulok -félig fekve, felsőtestem hasizomból támasztom, két kezem szabad- látom a xeno fernyársalta Iván vállát majd felemeli. Pillanatok alatt több gondolat is végigszáguldott a fejembe.
~ Közel van a lény, csak őt találnád el... és a sav... nem üti át a páncélját. Háttal vagy...
Majd lövök és lövök főként ott ahol a farka becsatlakozik a hátába, majd a fejét, ügyelve, hogy Ivánt ne érje lövés. Ha kifogynék pisztolyhoz nyúlok, ha rámvetné magát marad a tőr. Lövés közbe ordítok.
- A tetves nyálkás anyád te... kotródj!

Iván elengedi az őt levegőben tartó végtagot és a magnum felé nyúl.Ahogy ott csüng érzi hogy a seb kitágul a ránehezedő nyomástól és erősen vérzik.A fegyvert előrántja és közelről a dögbe lőne...Ha lenne benne lőszer.Dühében a pofájába dobja a fegyvert,de ettől csak dühösebbnek tűnik az ellenfele.Magához közel húzza a xeno Ivánt.Ocsmány pofája megremeg,ahogy készül a belső szájával kiharapni a gyalogos szívét.Iván agya hirtelen kitisztul ahogy a halállal néz farkasszemet.Mintha valami blokkolná a fájdalom receptorait,és még egy utolsó mozdulatra képes.Ahogy a dög szája nyílik úgy tépi elő a kését a prédája is.Visszakézből a kicsapódó belső szájat találja el.Talán csak a sors keze,vagy ő számolta ki így,de az extra száj lehullik.A xeno visítva rántja oldalra Ivánt,majd egy dörrenés,és a padlón találja magát.A farok vége szakadt le,így az abból spriccelő sav nem érte el,de a végtag még mindig kiáll Iván vállából.

Bisur lerúgja a cipőt,majd a shotgunért nyúl.Mire megfordul, a csótány már pajzsként maga elé rántja Ivánt.Ahogy hirtelen fel akar tápászkodni visszaesik.Talpán a sérülés meglepte,de igaziból tudja hogy talán már elkésett.Ami ezután jön még őt is meglepi.Ahelyett hogy Iván hátából törne ki a lény belső szája a földre hull.A xeno ezután követi el a legnagyobb hibáját életében,mert kibújik a "húskonzerv" mögül.Bisur első lövése hátrapenderíti,majd egy pillanat alatt felhúzza a fegyvert.A következő már a farkat tépi le,ezzel kiszabadítva társát.Bisur üvöltve kel fel,talpában a fájdalom eltörpül a dühével szemben és előre lépdelve,szabályosan annyi ólmot ereszt a célpontjába amennyit tud.A shotgun kifogy.*//Annyi ólmot, hogy az alien halála után vízvezeték lett //

*Mind ketten sebesültek és fáradtak..és kifogytak szinte lőszerből.Iván sebe súlyos,de Bisur elsősegély tudásával pár pillanat alatt képes stimulálni a vérzést,ezzel esélyt adva társának a túlélésre.
A lift hangos zörejjel érkezik meg és az ajtaja kitárul.Ami benne van az szinte a megváltás számukra.Mivel ezúttal üres.
Sok idő nincs ünnepelni mert a már így is megsérült ajtót erős ütések döngetik.*

Megint összefolytak a dolgok. Amire emlékszem a xeno leesett szája és Iván vérző válla.
~ Úr Isten, nincs lőszerünk... -gondolom miközbe Iván vállát kötözöm-
Majd meglátom a liftet... üres.
Megragadom Ivánt majd a lift felé vezetem. Már dörömbölnek az ajtón.
- Freez indítsd a liftet, Iván megsérült, én se vagyok túl jól.
~ NA jó nem kell a lőszer... olyan ideges vagyok széttépem kézzel és megeszem.

A magnumomért nyúlok. előrántom és lőni készülök.
Click. click.- nincs nafta benne. A mindenségit. Majd fejéhez vágom. A sebem élesen hasít belém. A lény egyre közeledik nyáladzó pofájával. A késemért nyúlok, hogy előrántsam. A szerencsének köszönhetően és egy kis adrenalinnak, hogy levágom a szekunder száját. Egy éles vágó hangot hallatott a penge. Majd eldob, mint egy rongy babát. Bisur leistápolja a xenot, majd ellát engem.

- Kösz! Segítenél fel állni?

Majd késemet a mellkasom tokjába teszem. Nem tudom, hogy mennyi lőszerem van, de gyorsan a lifthez próbálok vánszorogni. Közben küzdök a fájdalommal ami végig hasít bennem. Nyilaló szúró fájdalmak. Bénító hatásúak.

-Itt Freez!..-*A háttérből erős tűzharc hallatszik.A doki felsikkant,és Coopman a harc hevében osztogatja a parancsot hogy hátráljon.*-..Nem tudom beindítani,még nem értük el a vezérlőt!Sajnálom..-*hangjából őszinte csalódás és bajtársi aggodalom egyvelegét lehet kivenni.*-Súlyos?-

*Iván és Bisur beszéd közbe a lift felé támolyognak.A kötés hamar átitatódott,de volt annyi lelki erő Ivánban hogy a szolgálati stukkert felkelés közben magához kapja.A magnum most Bisurnál kötött ki.
Az ajtó felhasad és 3 xeno is beáramlik a folyosóra.Iván és Bisur elérik a liftet de a fordulóban már ott jönnek a csótányok.Iván a liftben a falnak veti magát majd szabályosan lefolyik és seggre ül.Elernyedt kézzel emeli meg a fegyvert és szinte reflexből,vaktában ad fedező tüzet Bisurnak.
Bisur mint egy megveszekedett őrült üti a konzolon a felfelé nyilat,de a lift ajtaja úgy zárul akár egy átkozott lassított felvétel.
Eszébe jut,hogy utoljára akkor ütlegelte ennyire a lift kapcsolóját mikor a suliban épp lekésni készült egy óráról.Hülye gondolatok hülye időkben.

Az ajtó pont bezárulna de a xenó a két ajtó közé kap és feszíteni kezdi.Bisur jutalmul a puskatossal üti a pofáját,jobb híján.Az enged és a lift bezárul.Az áramnak köszönhetően visszajött a hajó extra szolgáltatása is.
A liftben kellemes dallam indul meg.Talán valami jezz.
Ekkor veszi észre hogy Iván azóta is a ravaszt húzogatja de a fegyver már csak kattog a semmibe.

Felérve a zene megáll az ajtó kitárul.És két alak fogadja őket.Aim és Shade.*

-Te jó ég...-*szólal meg Aim.*
-Vettük az adást...Nem hagyunk hátra senkit..-*mondja Shade,és hallatszik hogy a két katonát már rég cserben hagyta a humorérzéke.*
-Húzzunk a francba!-
*Shade Inánt segíti fel és a vállán cipeli,míg Bisur is segít.Aim hátul halad fedezve őket.Hirtelen a lift bezárul és tovább megy egy szintet.Freez beindította.Késve.
Nem sokkal ezután a lift ajtót hatalmas ütések rázzák meg.*
-Itt jönnek!-*szól Aim és felkészül a harcra.A vezérlő még két fordulónyira van,nem biztos hogy eljutnak addig a sebesülttel.*

A lifhez érve a túloldalon áttörik az ajtót. 3 xeno jelenik meg. Egyre gyengébb vagyok és forog velem a világ, pedig nincs gáz. De gáz van, mindjárt meghalok. A liftnek támaszkodom belülről. hallom ahogy a fém a fémen csikordúl. Már a padlón heverek. Fél kézzel fel emelem a szolgálati pisztolyomat és tüzelni kezdek. Vaktába lövök, karom fel rántódik, minden egyes lövéstől. A koncentrációm gyenge. Olyan minden, mint a lassított felvétel. Dolgozik bennem az adrenalin. A hüvelyek tompa hangját hallom minden egyes lövésnél. Majd csak simán a
Click. Click. Click. Szédülök és majd nem eldőlök, de megpróbálom összeszedni magam.
- háágmf.- mondani akartam valamit, de az erőm elhagy. Szememet becsukom, hogy összeszedjem magamat. Egy démont látok. Érzem a hideget, hogy körül ölel. Itt a vég.

-Itt Freez!..-A doki felsikkant,és Coopman a harc hevében osztogatja a parancsot hogy hátráljon-..Nem tudom beindítani,még nem értük el a vezérlőt!Sajnálom..Súlyos?
Amikor Doki sikítását meg hallottam a szívem egy kicsit érezhetően megállt. Majd Ivánra nézek.
- Ilyen sebem már nekem is volt... túléli... ha Doki segít.

Bejutottunk a liftbe... én őrülten ütöttem a konzolt.
~ Indulj... ez pont olyan mint a suliba amikor majdnem... na jó.
Zárul az ajtó. Nagyon lassan.
~ Ó ezt direkt csinálja....
Majd még a xeno befurakszik és szét próbálja húzni az ajtót.
- Qrva anyádat azt.
Majd odaütök a puska tusával akkorát a fejére amekkorát csak tudok, hátra esik.
A lift elindul és megszólal valami zene... nah ez se hat rám idegnyugtatóként. Már éppen verném szét a hangszórókat amikor meglátom Ivánt. Földön fekve, kezébe a pisztoly.
~ Te jó ég... lehet túl sok eret vágott neki... de hisz nekem is volt.
Kinyílik a lift ajtó, és Shade és Aim fogad.
-Te jó ég...
-Vettük az adást...Nem hagyunk hátra senkit..
-Húzzunk a francba!
Majd át karolom Ivánt, a hasánál, a lábát magam után vonszolom és gyakorlatilag hátra felé csoszogok. Így lehet egy sebesülttel gyorsan haladni.
- Nyúlcipő fedezetet kérek. -majd megindulok-
-Itt jönnek!
~ Na jó most már mindegy... még gyorsabban kezdek menni, szinte rohanok már.
- Iván! -ordítok rá- Ne add fel, nem olyan súlyos, ne dd fel.

*Bisur cipeli Ivánt egyenlőre.Shade abbahagyja a segítséget és ellenőrzi a pisztolyát.Látszólag már senkinek nincs más lőszere.Bisur lába hasogat,de erre most igazán nincs ideje.Befordulnak,és ismerős folyosón találják magukat.Négy ajtó.Mind lezárva belülről,kivéve egyet.Annak az ajtaja félig nyitva,és már részben alvadt vértócsa virít a bejáratánál.Egy nagy repedés a folyosó közepén,és több kisebb is van amit Iván gránátja alakított ki.A repedésbe még mindig egy vércsík vezet,bár már az se friss.A szellőző a plafonról le van szakadva több helyen,Így a folyosó nem egészen belátható.A lámpák szikráznak és a fény is ki-ki hagy.Innen még egy kanyar és már a vezérlő jön.

Iván fejében hallatszanak az ösztönző szavak hogy ne adja fel.Ennek szellemében próbálja könnyíteni a cipekedést amennyire csak lehet a saját lábával hajtva magát.Fejében kavarognak a gondolatok,de kezd visszatérni a valóságba.Nem akar meghalni.Valahogy csak segíthet,ha más nem tanáccsal.Kinyitja a szemét,így ő is lát mindent,habár kicsit fel le liftezik a kép.

Hirtelen megkezdődik mögöttük a fedezettűz.*
-Gyerünk,vonszold b@zdmeg,vagy megdöglünk!-*kiáltozik kicsit se hidegvérrel Aim.*
-A végtagra lőj Shep! A lábát!-*a lövések nyomán a xenok visítása hallatszik.

Mivel Bisur vezeti a sort,ismét rá hárul a döntés,vajon hol és hogyan halad át a folyosó ezen szakaszán.Iván persze tud segíteni,de csak szóban.

A jobboldalon a közelebbi ajtó ami félig nyitva,a többi mind zárva.A négy ajtó közt van a nagy lyuk,és mindenhol kisebb lyukak a fél méterestől a pár centisig.*

Vonszolnak. Minden sötét, majd a lövések hangját hallom.

-Ne add fel, nem olyan súlyos, ne add fel.- kiáltja Bisur és én kinyitom a szemem. Igen furcsán látok. Újra ismerős helyen vagyunk. Az egyik ajtó nyitva.
- Bisur a gránátom! A gránátom! Vigyázz, az ajtónál. Jönnek! Itt vannak.


Kezdek be dilizni. Próbálok segíteni, hogy ne okozzak nagy terhet neki. lábaimmal lépdelek. Érzem, hogy az adrenalin szintem lejjebb csökken és egyre erősebb a fájdalmaim. A lábaimat gyorsan szedem.

- Menjünk már. A gránátom. Használd a gránátomat.

Befordolunk... és hol vagyunk... ahol kezdődött a pokol.
~ Hogy is van abban a listámban... sose támadnak kétszer ugyanott. Fene, és ha egy csapdát állít... okosak és abba akarnak becsalni... nem kész, lerohantak volna, könnyű prédák vagyunk és hátba támadnának utána Aimékat kapnák el kétoldalról... szóval csak egy sima csapda lehet... milyen jó, hogy ilyen sok időt töltök a lényekkel.
Megindulok a folyosón, kezembe Iván gránátjával.
Kerülöm a félig nyitott ajtót és a lyukakat. Ha esetleg valami lenne az ajtónál, szájába nyomom a gránátot és után sprint (ahogy tudok) ha a lyukba lenne valami szintén.
~ Meg kell csinálni.

Bisur,Ivánt vonszolva indul meg a folyosón.Ahogy az ajtó mellett elhalad,az kicsit szikrázva mozdul pár centit.Odakapja a tekintetét (talán még Iván is) és belül egy csurom véres termet lát.Tex fél teste a terem hátuljában fekszik,felismerhetetlenül szétroncsolva.A fény továbbra is pislákol.
A tetőről a leszakadt drótok közt kell átvágni,mikor már a háttérben Shade és Shepard is befordulnak.*
-Tárazok!-
-Hátrálj!Hátrálj!-

*A lyuk mellett elhaladva belülről kongás hallatszik.Mászkálnak alattuk.A helyzetet felmérve, a xenok megpróbálják bekeríteni őket.A két fedező katona persze mit sem tud arról, hogy alulról feljövő dögök akár el is zárhatják a menekülési útvonalukat.

A forduló már közel van,itt hagyhatják Shade és Aimet,talán időt nyerve maguknak,vagy valamit kitalálva megpróbálhatják feltartani a dögöket akik az alsó szerelőjáratból érkeznek.

Megyek ahogy tudok Bisur segítségével. Látom, hogy az egyik ajtó kinyílik pár centire.
- Vigyázz!. - próbálok hangokat ki erőltetni magamból.

Ez az a szoba ahol utoljára láttam Texet. Most szét roncsolva szinte a felismerhetetlenség határáig, vérbe fagyva hever.

Le hajtottam a fejem és azt mondtam:
- Isten áldjon bajtársam. Emléked örökre velem marad.

Majd tágra nyílt szemmel nézek magam elé. Tex azt akarná hogy éljek, és hogy mindig küzdjek. Sose adjam fel még a legnehezebb percekben is.

Erőt veszek magamon és fogaimat össze szorítva kihúzom magam Bisur karjaiból. Hallom ahogy a lyuk közelében a dögök mászkálnak. A többiek még hátul vannak. Kitépem Bisur kezéből a gránátot és beledobom a járatba. Meg próbálom kiszámolni az időt és úgy elhelyezni a gránátot, hogy mi ne sérüljünk meg. Amikor elengedem a gránátot én Tex kabinjába megyek és fájdalmaim közepette, megpróbálok valami fegyvert keresni. Remélem meg van a szolgálati fegyverei, vagy van itt is egy fegyver imádó, aki egy szép puskát, vagy robanó anyagot hátra hagyott.

- Áhh de k@rvára fáj a vállam.- picit össze csuklok a keresés közben. De meg próbálom össze szedni magam és keresni, kutatni.

~ Szépen lassan óvatósan, futás...
Elmegyünk az ajtó mellett, az kicsit szikrázva kinyílik, Tex vérbe fagyott holteste mered rám.
~ Itt nem érdemes hősködni...
Majd Iván szinte irónikus módon, kitépi magát a karjaim közül, fogja a gránátot és bedobja a járatba, menne be a kabinba, de megragadom és teljes erőmből arréb vonszolom. Fájdalom nyilal a lábamba.
- Hülye vagy teljesen! -ordítok Ivánra- Aim sprint gyorsan... robban...
Majd megindulok Ivánnal a vezérlő felé, nem várom meg a dögöket.
~ Na jó, nincs több játék...

Iván úgy dobja a gránátot, hogy a járat belsejében, csak is a xenok haljanak meg. Egy szóval be gurúl a résen, úgy, hogy az csak két irányba roncsol.
-Fegyver kell. Fegyver.!- kiálltja megszállottan, és gyorsan kirángatja magát Bisur karjaiból, hogy Tex fegyverét megszerezze, és fedező tüzet nyisson. Közben hátrál, hogy elérje a liftet. Próbál nem gondolni a fájdalomra.
- Nem hagyunk hátra senkit! Nem fogok egyedül utazni.- megszállottan lövöldözik. Arcán az érzések vegyes áramlata mutatkozik.

Iván kitépi magát karjaim közül.
-Fegyver kell. Fegyver.!
~ Miért nem robban a granyó? Gyanús... és ha robban, mindegy... és a lőszer... Vp70 üres, shotgun üres.... a szolgálati telke van egyet nem lőttem vele... már csak a ké... mi a szolgálati tele?!
- Nem hagyunk hátra senkit! Nem fogok egyedül utazni.
~ Na egye fene, ahogy ismerem a dögöket már a vezérlőben vannak...
Előkapom a szolgálatit, majd befordulok a sarkon, ellenőrzöm tiszta-e nem kap-e hátba valami Sándor. Ezután fedező tüzet adok, bízva Aimban és Shadeben, Iván gránát dobóképességében és az űrhajó falaiban, no meg a közelharci tudásomban.
- Gyertek, gyorsan kiáltom nekik.

-Gyerünk,húzzunk!-*kiált fel Shade,és teljes sprintbe kezdenek.Pár mp és szinte Ivánékhoz érnek mikor a gránát robban.A szerelőjárat elég kicsi,így túl mélyre nem mehet a robbanás.Alulról xeno visítás hallatszik és a már így is labilis padló beomlik.Aim elesik mert pont mögötte zuhan szét a talaj,de társa gyors mozdulattal elkapja.A mesterlövész persze nem könnyíti meg a dolgát, mert a kéz helyett a fegyver után kap.Szerencsére a szakaszvezető elég gyors,hogy így is megragadja.
Iván betámolyog a fegyverért de nincs sok ideje kutakodni.Egy tárat talál kiesve a földre,egy vértócsában.Tex alsó teste hiányzik,és vele együtt minden ami ott volt,így a pisztolya is.Az arca bambán nyitott szemekkel mered.Akár egy jóllakott napközis...

Bisur hatalmas felfedezésének hála előkerül a szolgálati fegyver,de vele együtt a Xenok is a sarkon.Ami még jobb,hogy a beomlott járat mélyén is feltűnik pár alak.Bisur lövései egy végtagot tépnek le,de futni kell.
Ez Ivánnak kicsit sem kedvez,főleg hogy bement a szobába.Így pillanatokon belül csapdába is eshet.

Aim és Shade megállnak az ajtónál de úgy tűnik,pár másodperc amíg tartani lehet a frontot.
-Iván!NE tökölj!-*üvölt be a tizedes.Még durván 50 méter a fordulóig.*

- Iván ne tökölj!- kiáltják társai. A katona meg fogja magát és ki kecmereg a kabinból, közben betárazza szolgálati pisztolyát és pár lövést elenged a lyuknál lévő alienekhez, majd ami a leggyorsabb tempó számára, azt felveszi és a kijárat felé indul.
- A lyuknál alienek. Hé Bisur kapd el!- Kiálltja neki és átadja pisztolyát a levegőben. Reméli társa kétszeres tűzerővel jobban dominál a helyzethez.

Gyorsan odaértek hozzánk Aimék. Majd a robbanás és a padló beszakadt... majd dögöket látok meg... Tüzelek, hogy lassítsam őket.
~ Most már sietni kéne...
Shade még sikeresen megfogta Aimet mielőtt beesettt volna a lyukba.
~ Szerencse.
-Iván!NE tökölj!
Iván kimászik a lyukból, úgy dönt nyúlcipő és oda dobja nekem a pisztolyt.
Szemem egy pillanatra felcsillan. Lőni kezdek a két pisztollyal, lábakra és fejekre próbálok lőni, ha kifogyott akkor megfordulok és rohanok, néha hátra-hátra tekintve. Ha túl közel érnének akkor is futok. És ordítom:
- Jönnek! Nyúlcipő.
Ha netán valami rám ugrana a tőr mellett döntök, szinte már reflexből.

*Bisur nyit fedezőtüzet a két pisztollyal,míg Shade és Aim összekaparják Ivánt.Elérik a fordulót,és onnan egyenes az út a vezérlő ajtajáig.
Ami kellemetlen az az hogy az ajtó konzolja pirosan világít.*
-Ez zárva! Freez! Nyisd ki az ajtót!-*üvölti Shade.

A Xenok már túl sokan jönnek és Bisur vérszemet kap.Ha már meg kell halni,akkor annyit visz magával amennyit tud.
Az ajtó konzolja zöldre vált hirtelen.*
-Nyitva!-*recsegi vissza Freez,majd megindul az ajtó is.Ahogy kinyílik lassan,már be is megy a három gyalogos,de Bisur még mindig lő,egészen kifogyásig.Az alienek már szinte az orra előtt vannak amikor megfordul és befutna.
Hirtelen egy nyálkás és karmokban végződő kéz kap utána.Egyenesen a páncél váll részébe kapaszkodik bele.A másik két katona elengedi Ivánt és Bisur kezét kapják el,nehogy visszarántsa a Xeno a túloldalra.
-Kapaszkodj!-

Bisur a két ajtó közt helyezkedik el.A Xeno a vállánál húzza,míg a kezénél Aim és Shade.Iván egyenlőre bármit kitalálhat hogyan segítse a helyzetet.
Az ajtó lassan csukódni kezd,és ha ez így marad,Bisur lesz az akit kilapít.*