London

A fegyver láttára kissé felvonja a szemöldökét. Számára ismeretlen konstrukció, de látszik, hogy karban van tartva és sörétes puska. Szűk helyeken jól tud jönni. Már csak az a kérdés, hogy átszakítja-e az idegenek vázát. Mert ha nem, akkor csak dísznek jó. Azért reméli, hogy képes rá.
- Rendben van. Akkor pihenjünk, míg csitulnak a dolgok odakinn. – mondja.
Azt követően elutasítja a takarót és inkább Elizának adja. Ő komolyabban megsérült. Nem hiányzik, hogy megfázzon. Végül ő is elvackolja magát. A fegyvere a keze ügyében tartja. De még előtte ellenőrizte a tárakat. Kíváncsi, hogy még mennyi tölténye van. A kérdésre a lányra néz.
- Nagyon remélem. Mert ha nem és mégis visszajutok, akkor valaki kap egy fejlövést. – közli a véleményét.
Habár véleménye szerint már felszálltak. Hiszen csak pár katona voltak, se több, se kevesebb. De ez már a jövő zenéje. Ideje aludni.

Kell még egy kis idő amíg elalszol, végül is mindhárman összebújtok, kicsi a hely. De ez nem zavar elég fáradt vagy, hogy simán elaludj. Fegveredeben még van 99 golyó hiszen nemrég táraztál, de gránátod már nincs.
Felébredsz... a "bunker" csapóajtaja nyitva van, Eliza és a kölyök eltűntek, ahogy a fegyvereid is. Hideg szél fúj át rajtad és érzed, valami nem stimmel.

Lassacskán csak sikerül álomba kényszerítenie magát. Még szerencse, hogy katona, így bárhol képes nyugovóra térnie. Szép mély álomba merültem, így fel sem ébredek egy darabig.
De amikor ez mégis megtörténik, és körbenézek, senkit sem találtam a kicsiny bunkerben. A fedele is nyitva van. Sőt, még a fegyvereim is eltűntek. Meztelennek érzem magam nélkülük.
- Ez nagyon, de nagyon nem jó. Most már biztos, hogy fenn valakinek a fején eggyel több lyuk lesz a kelleténél. – gondolja magában.
Majd legrosszabbtól tartva, körbenéz maga körül, nem bukkan-e egy petés alien hullájára. Ha nem, akkor kicsit megnyugszik, majd kutatni kezd valami fegyver alkalmatosság után. De ha mégis, akkor is keres valami éleset és inkább átvágja a saját torkát. Nem akar rohadt keltető lenni.
Amint ezzel végzett, és még nem vágta át a saját torkát, akkor még fülel egy kicsit. Nem hall-e valami mozgást, vagy kaparászást, esetleg más hangokat. Sőt, ha talál abból a gázból, amit a kölyök használt, akkor felvesz párat. Megölni ugyan nem tudja őket, de legalább időt nyer, hogy elrejtőzzön. Ezt követően kinéz a bunkerből és ha nem talál semmit, és senkit, akkor felemeli magát. Majd ha ezek sikerültek, akkor megkeresi a parancsnok tetemét és magához veszi a fegyvereit. Már ha még nála vannak és azt sem lovasították meg.

Valahogy fura a "szoba," pislákoló fény szűrődik be és csak egy L alakú acél csövet találsz, azzal mész ki, a metróban igen hideg van, és kicsit mintha lengedezne a szél. Haladsz előre, a falak nyálkásodnak, ahogy beljebb jutsz. Egyszer csak érzed valami van a hátad mögött. Egy olyan zöld csíkos, szembe fordulsz vele, és meglepetésedre az kitátja száját majd hallod a hangját.
- Frank, Frank!
Szíved dobog, kezedben a cső.

Eléggé óvatosan és lassan mozgott előre a sötétben. De valahogy mégis csak észrevették a dögök. Mert mozgást hallott a háta mögül. Erre megfordul a vascsővel a kezében, amit talált és legnagyobb rémületére egy olyan zöld csíkos alien meredt rá. Egy ideig csak bámulta, remélve, hogy csak álmodja az egészet. Ekkor meglepetésére a nevén kezdi el nevezni.
Ekkor végkép betelik nála az a bizonyos pohár és meglendíti az acélcsövet. Hátha elkaphatja a vele a belső száját.
- Nesze, te szemét. – ordítja még neki teli torokból.
Ezt követően rohanni kezd az ellenkező irányba. Minél messzebb a lénytől.

Ahogy a lényt szájba küldenéd a rúddal, felébredsz, ordibálsz, de abba hagyod, mert látod, hogy Eliza ébresztgetett... háttérben pedig csak nevet rajtad a fiú. Megnyugodsz, hogy mind ketten meg vannak és, hogy csak egy álom volt. De most kicsit azért fura ez a helyzet... de egy biztos, ez a valóság.