London

A volt nagyváros, ma már csak egy romhalmaz.

//Segélykérés//

Az APC elstartol és beveti magát a romos Londonba, egy ideig míg zötykölődtök. Hamarosan nyílik az ajtó és ideje lenne neki látni a munkának, azonban nem megy. Te nem tudod kioldani az övedet, ami eddig tartott. Hamarosan két a tiédnél kisebb kéz nyúl a kapcsolóhoz és pár ügyes mozdulattal ki is nyitja. Majd kézen fog és kivezet.
- Innen menni fog egyedül is?
Kérdezi mosolyogva a nő... De a látvány nem igazán idilli, London igazi mocskos romhalmaz, a hangulaton még a néger irritáló hangja is ront.
- Igyekezetek krumplibogaraim, mert meg lesztek zabálva!
Majd elindultok dél felé, te vagy az utolsó a sorban, ijesztő hely ahol meneteltek, ráadásul szép libasorban.

//Segélykérés//

Egyenlőre biztonságos útjuk volt az APC-ben, de tudta, hogy előbb utóbb ki kellesz szállniuk a járműből, hiszen a jel a föld alól jött. Ekképpen oda is kellett le menniük a jel miatt. De még mindig tartotta magában a véleményét, hogy ez bizony csapda lesz.
Amikor megérkeztek egy mosoly fut végig az arcán, hisz végre megint küldetésen lehet, és bizonyíthat. Majd próbálja követi a többieket, de az öve nem akar kikapcsolni. Így hát tovább próbálkozik, míg valaki segít neki. Mégpedig a nő, angyali mosoly kíséretében.
- Kösz. Igen. Innen már menni fog. – mondja még neki egy kisebb mosollyal, amit neki címez.
Végül fel áll, majd ellenőrzi az impulzus karabélyát, és ki is biztosítja. Követi a többieket dél felé. Ebből csúnya kacsavadászat is lehet és ők lesznek a kacsa.
- Nem érzitek ti ezt úgy, hogy csapda. – kérdezi meg a többieket.
Eközben figyeli az épületeket, amik mellett elhaladnak. Ablakokat és a földszintet is. Ki tudja, hogy honnan jönnek ezek a bogarak, avagy éppen a spearsek. Hátra is pillant néha, hogy lássa nem követi őket senki sem.

Haladtok tovább, minden gond nélkül, de azért érzitek, hogy minden csendes, túl csendes. De nem történik semmi, a feszültséget már szinte tapintani lehet amikor valami hirtelen megtöri. Egy fiatalabb srác hangja, aki kezében van egy mozgás érzékelő.
- Állj, jeleket fogtam! Van itt valami. Ember.
- Rendben plüssállatkáim... alakzatba.
Be is álltok egy alakzatba, majd megközelítetek egy beomlott metrót, amire ráadásul még egy toronyház is rádőlt. A parancsnok közel megy és megvizsgálja a helyzetet.
- Qrva jó itt rohadhatunk napon. -mondja egy szőke, magas férfi-
- Kussolj Tyler, van nekünk egy robbantásosunk is.
Majd rád néz és mutat a hely felé. Ezután csipogást hallasz, és a fiatal fickó máris felkiált.
- Frank mozogjon, ha kell segítség vigyen! Többiek álljanak védekezőbe. Jöjjetek csak picinyeim.
És máris mindenki megmozdul, csak te állsz tétlenül.

//Segélykérés//

Eléggé nyugis a helyzet egyenlőre. Vagy még nem jöttek rá, hogy itt vannak, vagy csak gyűjtik a bogarakat, hogy lecsapjanak. Ám csakhamar változik a helyzet, még pedig úgy, hogy elkezd a mozgás detektor jelezni. Tudja, hogy mit jelent ez. Hamarosan itt lesznek.
Úgy fest, hogy csupán egy ember. Kissé megnyugszik, de már ők sincsenek messze.
- Kár. Azt hittem, hogy egy kettő erre téved. – mormolja maga elé.
Ezt követően ő is beáll az alakzatba, hogy haladhassanak tovább. Végül elérnek egy metrónak a bejáratához. Várja, hogy a parancsnok vizsgálódjon, addig figyeli a környező utcákat és épületeket. De nem tudnak lemenni, hiszen az egész bejárat beomlott. Sejti, hogy mi következik, így hát ő is, ebből a távolságból szemügyre veszi a romokat. Majd ismét megszólal a mozgásdetektor. De ezek már tényleg ők. Ő is tudja, hiszen már találkozott velük nem egyszer.
Ekkor a parancsnok is megszólal, majd utasítja, hogy robbantsa be ezt a bejáratot. Reméli, hogy sikerrel jár, hiszen akkor mindannyian nagy bajban lesznek. Egyenlőre elegen vannak a védelemhez, de ekkora területet nehéz levédeni. Így hát munkához is lát.
- Sietek, ahogy csak tudok. – mondja, miközben előveszi a robbanószert és a detonátort is. – Amint szólok, húzódjatok fedezékbe. Nagyot fog szólni.
Elkezdte pontosabban szemügyre venni a romokat, hogy megtalálja a leggyengébb pontot, ahova elhelyezhetné a robbanószert. Amint megtalálta el is helyezi ott az egyiket, majd behelyezi a gyutacsot. Ezt követően kibiztosítja a detonátort.
- Fedezékbe! – kiállt fel. – 3… 2… Robbantok!
Majd megnyomja a detonátort és vár. Reméli, hogy egy is elég lesz. Ha nem, akkor gyorsan folytatnia kell a munkát. Megnézi, hogy állnak a többiek a dögökkel.

Mire behelyezed a robbanó szert már záporoznak is a golyók. A helyzet egyértelmű, jönnek. Távolabb rohansz, de nem hallatszik az ordításod, viszont nem rohanhatsz túl távol, mert már körül is zártak a dögök, és amikor robbantasz rengeteg törmelék repül az égbe. Hallasz egy nő sikolyt, több lény sikolyát és egy férfi ordítását.
- Wuuuhhúúúúúú!
A járat tökéletesen kitisztult, viszont mindenfele repked a törmelék és a többiek erősen vissza felé menetelnek. Előtted is ott terem 3-4 dög majd közelíteni kezdnek. Hirtelen körülvesz a por és mintha eltévednél.

//Segélykérés//

Látja, hogy a terv tökéletesen sikerült, az alagút szabad. Már csupán be kell törniük az alagútba és akkor talán már el tudnak előlük menekülni. De ilyenkor mindig olyan messzinek tűnnek dolgok, így a bejárat is. Majd amint hallok is, ami nem sok időbe telik, hallom, hogy folyik a csata tovább. Bár kihallja az emberek öröm ujjongását is, na meg egy nőnek a sikolyát. De ez lehet a velük érkezett nő is avagy az itt élők közül is valaki. De ezt nem tudja. Gyorsan körbe néz és látja, hogy a többiek kitörnek és ő is menne velük. Ekkor 3-4 dög tűnik fel előtte.
Már épp emelné a fegyvert, hogy tüzet nyisson, amikor is a por őt is eléri és körbe öleli.
- Afenébe. Miért pont most. Semmit nem látok. – gondolja magában.
Eközben próbálja betájolni magát. Mármint az irányokat. Hiszen azt tudja, hogy a metró egyik bejáratánál vesztegeltek. Majd úgy dönt elindul arra, ahonnan több emberi és lövés hangot hall. Eközben mereszti a fülét és a szemét, hátha kiszúr valamit. A fegyverét magához veszi ezalatt. Reméli, hogy nem csak halott emberbe botlik bele, mert akkor tényleg nagy szarban lesz.

Botorkálsz a porfelhőben, nem látsz semmit, de hallani, hallasz, sok visszhangot, de nehezen kiveszed merre is kéne menned. Megpillantasz egy alakot, emberinek látszik, így követed, hullába nem akadsz bele, annál több törmelékbe. Majd kezd leszállni a porfelhő, már egészen jól látni a körvonalakat. Ekkor hirtelen megpillantasz egy lényt, az rögötn rád veti magát, szorítja a vállad és a földhöz vág, fegyvered a kezedben van, de csak oldalra tudsz lőni. Megjelenik a lény második szája és nyálka folyik az arcodra, az igazán rémítő pedig a csend, nem lő senki. Talán egyedül maradtál?

Na most aztán eléggé rossz helyzetben van. Fogalma sincs, hogy ő, avagy a többiek merre van. Egy dög pedig rajta terpeszkedik és éppen igyekszik meglékelni a fejét, akárcsak egy görögdinnyét. Ráadásképpen mind a két keze le van fogva.
- Takarodj innen, te rohadék. – üvölti a csöpögő pofájú féregnek.
De nem sok esélye van rá, hogy megérti. Azért megpróbálja legalább az egyik kezét kiszabadítani a bogár szorításából. Igyekszik azt, amelyikben a fegyver van. Tekergeti a testét, akárcsak egy kígyó. Minden belead, hogy szabad lehessen. Az adrenalin csak úgy dübörög a testében. A fejét pedig igyekszik úgy tartani, hogy közben ne üthessenek rajta egy nagy léket.

Szorult helyzetben vagy az egyszer biztos. Tekeregsz, egyik kezed ki is szabadítod, de a fegyvert nem sikerül és a fejed fordítgatásával is csak időt nyersz. Úgy tűnik közel a vég, de mégsem, a lény lerepül rólad, megjött a felmentő sereg. A nőnemű társad siet legelőször segítségedre, ő rúgta le rólad a lényt és most lövi, amíg még a földön van. Utána pedig a néger parancsnok is megérkezik aki látszólag csak össze-vissza lő, amit xenomorph sikolyok követnek.
- Maga teljesen megőrült? Ha meg mer dögleni, maga után megyek a pokolba és akkorát rúgok a valagába, hogy attól visszapenderül az élők sorába.
Ahogy szépen ülepszik a por máris meglátod, hogy vagy három tucat lény zárt körbe titeket. A metrón kívül még szolgálhat egy romos ház is fedezékül, ez igaz közelebb van, de elég rozoga.

Úgy fest, hogy kissé fellélegezhet, hiszen a dög lerepült róla hála egy jól irányzott rúgásnak, amit egy bakancs vitelezett ki. Ezt követően lövedékek záporoznak minden irányba és csakhamar meghallja a parancsnok hangját is.
- Ezt örömmel hallom, uram. – mondja neki Frank.
Majd köszönet képpen bólint egyet a nőnek egy mosoly kíséretében. Majd rövidesen kezd leülepedni a por és két út tárulkozik fel előttük. Vagy mennek az alagútba, vagy maradnak a felszínen. Ez igencsak nehéz döntés és nem rajta múlik.
- Na és most merre, uram.
Kérdezi meg tőle, miközben tüzelni kezd ő is, hiszen a többiek is szórják őket valószínűleg. Még egy gránátot is belő arra a helyre, ahol úgy látja, hogy a legtöbb kárt tudja okozni. A lövéseket ötös sorozatokban adja le, aztán mindig korrigálja a fegyvert, hogy pontosabb legyen.

Irtod a dögöket rendesen, sok lövésed betalál, hála a jó taktikának és a gránátod is eltesz vagy hármat lábalól. Nem érkezik válasz a feleletedre, mert lassanként elfogynak a xenomorphok, ahogy a tárban lévő töltények is. Ott álltok füstölgő fegyverekkel, a romhalmaz közepén.
- Szép volt fiúk, menjünk és ürítsük ki ezt a porfészket, mielőtt felzabálnak.
És a parancsnok már el is indult a metró bejárata felé, erős szél fúj végig a romok között, és most kezded érezni a csata fáradalmait.

Végre valami siker élmény is éri ezen a küldetésen. A legtöbb lövése talál és így a többiekkel együtt szépen le is kaszálják a xeno-kat. De tudja, hogy ezzel még koránt sincs vége. A Föld, már az övék így hamarosan több is fel fog belőlük bukkanni. Ez csupán idő kérdése, de a parancs hallatán tudja, hogy ezt a mostani parancsnokuk is tudja. Így hát követi őket az általa kirobbantott metró lejárat felé. Ez alatt megnézi, hogy még hány tölténye maradt a tárban. Ha üres, akkor kilöki, majd új tárat helyez be. Ha még van benne valamennyi, akkor is tesz be egy új tárat, csak a régebbit is elteszi. Ki tudja, talán még jól fog jönni. Közben figyeli a környéket is, hisz nem csak ilyen nagy dögök járhatnak itt. Az arcmászók talán még rosszabbak.
- Amúgy Frank vagyok és még egyszer köszönöm. – mondja a nőnek, aki egyszer már kihúzta a halál torkából.
Ámbár ő is meg tudta volna oldani, csak az kicsit tovább tartott volna. Majd lassan érzi, ahogy elszáll belőle az adrenalin és kezdi érezni a fáradalmakat. De még tudja, hogy nincs vége, így igazán most nem foglalkozik vele. Ha visszatértek a Gateway-ra majd kialussza magát. Így hát követi a többieket a metróba. Amint leértek a sötétségbe fel is kapcsolja a TNR lámpát a hátán.

Betárazol, és köszönetet mondasz, amire választ is kapsz. Már lent vagytok a járatban, amikor megfordul a nő és kezét nyújtja.
- Eliza, még be sem mutatkoztam, elnézést.
Megrázzátok egymás kezét, majd haladtok tovább, egy jó darabig nem történik semmi, de azért feszült a légkör, érzitek a veszélyt, biztosan nem vagytok egyedül! Hallotok hangokat, vajon csak képzelitek? Leghátul haladsz, te is hallasz lépdeléseket és visszhangokat. A mozgás érzékelő hirtelen bejelez! Elöl te is látod a mozgást, egy nagyobb takaró alól jön.

Az alagút eléggé sötét és egy idő után már nyugtalanító is. Érzi a többieken is feszültséget. Ők is hallják a visszhangokat és a lépések zaját. No és persze megint ő zárja a sort. Nem épp a legnyugisabb hely, így hát gyakran fordul hátra, hogy ellenőrizze nincs ott egyenlőre senki sem. Ám ekkor hallja, hogy a mozgásdetektor bejelez és szinte ezzel egy időben előröl mozgást vesz észre egy takaró alatt.
- Tudom, hogy a xeno-k ravaszak, de olyat még nem hallottam, hogy egy takaró alól másztak volna elő. – gondolja magában.
Ekkor ő hátra fordul és megnézi, hogy a hátuk mögött nincs-e ilyen takaró, majd ha nincs, akkor a puska csövét egyre feljebb emeli, hogy a járatot is szemmel tarthassa. Az elejét a társaira biza, hiszen már megmutatták, hogy értik a dolgukat.

Megfordulsz, úgy tűnik a hátatok tiszta, egy ideig, majd elölről kiáltásokat, nyivákoló hangokat, hörgést, sikítást hallasz, de ez most nem zavar. Mert mégsem olyan tiszta a terep, látsz lassú mozgást, egy kicsit nézed, lehet csak a szemed csal? Egy biztos... mintha mozogna a fal... szépen lassan, mintha közeledne. És a földön is közeledik valami, ezt tisztán látod, mintha egy ember közeledne, vonszolja magát, vagy csak egy árnyék?

Nem igazán tudja, hogy mi is folyik ott elől, de egyenlőre nem foglalkozik vele. Jelenleg van neki jobb dolga. Legalább egy valaki fedezze a hátsójukat. Nos, talán ez nem is volt akkor marhaság, hiszen itt valami furcsa dolog folyik. Mégpedig igencsak furcsa. Egyszer csak a fal hullámzani kezd és a padlón is közelít valami hozzájuk. Eléggé ember szerű, de vonszolja magát és ez aggodalomra ad okot. De a fallal még mindig nem jutott semmire, hiszen fogalma sincs, hogy mi a fészkes fene az.
- Mit a hét pokol folyik itt? – kérdi meg magától.
Végül elindul a mászó alak felé. Fegyverét mind végig rászegezi. De eközben igyekszik a falat is szemmel tartani. Valamibe nagyon beletenyereltek az egyszer biztos. De még fogalma sincs, hogy mi az.

Elölről abba marad a ricsaj és még hallod a többiek, megrökönyödött hangját.
- Te jó ég.
- Tűnjünk innen.
Ahogy közelebb érsz, már tisztán kivehető, egy ember húzza magát feléd, fél teste hiányzik, ömlik a vér belőle. Valamit mondani akar, de nem hallod, és csak ekkor jössz rá, mibe is csöppentél. A lassan hullámzó fal, valójában a falon közeledő idegen, horda, alig pár méterre vannak tőled. Úgy tűnik csapdába sétáltál.

Amint megpillantja a földön kúszó fickót és rájön, hogy mi az a hullámzás a falon egy pillanatra megáll benne az ütő. Eddig kevésszer találkozott ennyivel egyszerre és akkor ők, azaz az emberek is többen voltak még itt a Földön.
- Óó, hogy az a… XENO-k mögöttünk! - kiállt fel, hogy a többiek is tudják mi a helyzet.
Már nem is figyel a halott emberre ott a lábánál. Lép egyet hátra, majd még egyet, aztán már gyorsabban szedi a lábát vissza a többiek felé. Eközben tüzel a falra és az alienekre, ahol éri őket. Most csak a túlélés jár az eszében, ahogy a többieknek is. Még egy gránátot is megereszt a tömegbe, csak hogy ritkuljanak egy kicsit. Közben várja, hogy vajon mit tesznek a többiek. Itt páran meghalnak az biztos. Ezt nem ússzák meg anélkül. Már ha életben maradnak.
De talán lenne egy kiút a jelenlegi helyzetből, habár nem tudja, hogy mit tennének ezt követően. Talán berobbanthatná az alagutat. De ettől talán az egész rájuk omlana.

Egy pillanat alatt tör ki a káosz, mindenki elkezd lődözni, ahogy te is. Beküldesz egy gránátot is, majd szépen lassan hátrálsz, a magas szőke csávó előre zárkózik és rendesen írtja a dögöket, úgy dönt a fiatal fickó is, hogy követi. Te ekkor már kikerültél a körgyűrűből, de talán a lények legveszélyesebb fegyvere a vérük, ami mindenfele fröcsköl, így egy kevés a te karodat is eltalálja. És hirtelen a fiatal fickót már el is ragadja egy kar fentről.

Szépen sorban mindenki csatlakozik a lövöldözéshez. Habár az egész olyan, mintha egy árvíz ellen védekeznének. Ám amikor már azt hitte, hogy viszonylagos biztonságban ráfröccsen egy dögnek a savas vére. Az égető érzés szinte teljesen elborítja a testét. Rettentően fáj, ahogy a sav szépen lassan átmarja a bőrét és beeszi magát a húsába. Akaratlanul is, de egy pillanatra felüvölt. De tudja, hogy most sajnos ezzel nem nagyon ér rá foglalkozni, hisz az idegenek csak jönnek és jönnek. Mint ha csak felzavartak volna egy hangyabolyt.
- Berobbantsam az alagutat, uram?! – próbálja túlüvölteni a hangzavart.
Eközben ő is folytatja a lövöldözést, de érzi, ahogy a fájdalom egyre inkább elhatalmasodik rajta. Már nem bírja sokáig elviselni ezt a fájdalmat ezt ő is tudja. Próbál valami megoldás után kutatni a fejében. Talán beugrik neki, hogy kell bánni a savakkal. Avagy valakinek majd lesz valami megoldása, amint sikerül ebből kikeveredniük. Ha kiürült a tára, gyorsan újra táraz. Már persze amilyen gyorsan csak sikerül sérült karral.

A fájdalmat legyőződ, de hamarosan még több gondod adódik, amikor már úgy tűnik, sikerült elbánnotok a lényekkel, mert fogynak és szakadnak széjjel, meglátsz valamit, amitől megfagy a véred. Három darab lény fut felétek, kétszer-háromszor nagyobbak nálatok, kétlábon közelednek. Testüket itt-ott természetes zöld csíkok fedik, a savtúltengés nyomai, látszik, hogy nagyon izmosak. Az egyik pont rád néz, kiszemelt téged, és érzed, ezek nem kispályások.
- A francba robbantson már!

Hála istenek a fájdalom enyhülni kezd. Ez eléggé jó jel lenne a számára, ha nem tűnne fel három újabb dög. De ez vagy valami igencsak érdekeset ettek, vagy csak simán tesztoszteron túltengésben szenvednek, már ha van nekik ilyenjük. Ráadásképpen az egyik éppen felé „pislog”.
- Óó, hogy az ég szakadna rád te nagyra nőtt mamlasz.
Szidja magában azt a nagy darab alakot. Ekkor hallja meg az életmentő parancsot. Úgy fest már a tisztnek is tele a hócipője az egésszel, így inkább robbantson.
Amilyen gyorsan csak tud előszed egy robbanószert, majd ketté töri. Úgy nézi, hogy ez is elég lesz. Majd még hozzá két gyutacsot. Mind a kettőbe belerakja a szerkezetet, ami majd felrobbantja, majd az egyik tárazó katonához megy. Megpaskolja a vállát, majd a kezébe nyomja a robbanószert. Majd üvölteni kezd a fülébe, hogy túlharsogja a hangzavart.
- Ezt rakd fel arra az oszlopra. Érted? De siess, mert az életünk múlik rajta. – mondja neki, miközben az egyik tartóoszlopra mutat.
Még megvárja, míg a katona biccent, hogy megértette. Ezt követően ő is siet a maga dolgára. Felerősíti a másikkal szemben lévő oszlopra a maradék robbanószert. Majd ismét üvölteni kezd. Lassan bereked.
- Vissza, mindjárt robbantok. – mondja, majd ahogy a többiek hátrálnak elkezd visszaszámolni. – Három. A francba, Robbantok.
Végül kiélesíti a detonátort, és felrobbantja a tölteteket. Persze előtte éppen csak elégséges távolságot vett fel. Nagyon reméli, hogy jól számolt.

A katona, úgy látszik érti a dolgát, gond nélkül végig viszi az akciót, ahogy te is. Közben a többiek (a parancsnok és a nő) fedező tüzet nyit. De a lényekről egyszerűen lepattan a golyó, nem nagyon zavartatják magukat. Elég sokat szöszmötölsz, és úgy tűnik későn robbantasz, a járat beomlik, pontosan kiszámítottad. Az oszlopok kidőlnek, majd a járat is ahonnan jöttetek. Mindenkit ellökött a lökés hullám.
- Remek, most nem tudunk ki...
De a fickó már nem tudja befejezni a mondandóját egy fekete-zöld kéz tapad az arcára majd leszedi azt, tőled balra, kiveszed a lény vonalai, alig öt méterre van tőled.

Szerencséjükre sikerült berobbantani az alagutat. Így a lények már tudják követni őket. De robbanástól ő is szépen dob egy hátast. Amitől egy kicsit kóvályog még a feje, habár az esés java részét felfogta a sisak. Így inkább a robbanás lökéshulláma okozta ezt a dolgot. Az egyik társa már éppen fejtené ki a véleményét a tervről, amikor egy kar nyúl ki és egyszerűen letépi az arcát. Ekkor pillantja meg a jellegzetes zöld mintákat rajta. Felfogja, hogy egy bizony átjutott. Így hát még nem múlt el a veszély.
- Mi a rák vagy te. – suttogja maga elé kissé letaglózottan, még mindig a földön.
De hamar visszatér belé az élet, így amíg a lény el van foglalva valami mással, beleküldi az utolsó gránátját is. Reméli, hogy ez már elég lesz neki. Eközben már felkel végre, habár még kicsit kóvályog a feje.