Szabad

Az idegenek érkezésével nem sokat változott a táj. talán inkább csak csöndesebb minden. Néhol Xenomorph fészkek tornyosulnak, de nem zavar sokat a látványban.

//előzmény ITT////

Préda:
Csapatoddal elindultok a város felé. Kilépve a bolyból, ti is a sötétségben találjátok magatokat, de nem foglalkoztok vele, továbbindultok a város felé. Félúton felértek egy dombtetőre, azon túl már látható a város. Egy ember ámulva nézné, már, már csalogatóak a fényei. Reflektorokkal köröznek, hogy a távolban lévő túlélők tudják az utat. De egy xenomorph ilyen dolgokon nem is gondolkozik.
Már majdnem odaértek, amikor egy úton kell keresztülhaladnotok. De mielőtt átmennétek, meghalljátok egy közeledő jármű közeledését. Az út a menekülttáborhoz visz, a jármű, pedig pont oda tart.

A bolyból kiérve a friss levegő több feromont kapott a hátára de jó érezni mindet. Az irányunkat a város felé vesszük és kevés távolságot tartva elindulunk az irányába. Nem sok idő telhetett el és egy kisebb dombon haladunk fel, aminek a végén emberi szemmel a reményt nyújtó hely szép kivilágítása örömöt facsarna ki a humán szívből de nekünk csak villágító fényeket és nyüzsgő áldozatok jelent az egész. A gondolat tova röppen és mi újra neki iramodunk a távolság egyre csak csökken, míg el nem érünk egy úthoz. Az egyik társam rám tekint én csodálkozom rajta, hogy ő nem hallotta érezte meg. Nem tudja feltenni nekem telepatikusan kérdését, mert egy jármű közeledik az úton, ami a táborba vezet.

Először a fényszórók fénye tűnik elő a fák mögül, majd a terepjárószerű jármű is felbukkant. A legnagyobb sebességgel száguldott, amit engedett a terep. Amikor mellétek ért, különös érzés lett urrá rajtatok. Emberi és Xenomorph feromont éreztek egyszerre. Társaid rögtön utána erednek, hogy kiderítsék, mit akarhat.

A sűrűben meglapulva a fényszórók jól kivehetők voltak. Átlag feletti sebességgel haladt a gépezet és úgy száguldott el mellettünk, de hirtelen összezavarodott az érzékünk és kicsit leblokkoltunk. Emberi és fajtánk feromonjait egyszerre éreztük. Három társam, mintha összebeszéltek volna úgy, hogy én nem tudok róla a terepjáró után rohantak. Talán az összezavartság az, ami leblokkolt volna? Nem tudom de ez az érzés különös volt.

//Azért magadtól is írhatnál valamit, ne csak az én posztjaimat másod.//


Kiértek az erdőből és látjátok, hogy a jármű a város bejáratához közelít. Az őrök látják, ahogyan közelít, majd egyikük kiáll az útra, és jelzi, hogy lassítson a vezető. Ám 50 méterre tőle még jobban felgyorsít, majd belecsapódik az acélkapuba. Az ütközés előtt sikerült félreugraniuk az őröknek és éppen támaszkodnának fel, amikor a roncs ajtaja kicsapódik.
Egy nő ugrik ki belőle fegyverrel együtt, majd sorozni kezdi a katonákat. A tűzpárbaj közben pár arctámadó is előbukkant a terepjáróból, amik rögtön kerestek is maguknak áldozatot.
A bejárat két oldalán lévő őrtornyok reflektorait is kilövi. Amint végzett az ellenálló őrökkel, bemászott azon a résen, amit járművével okozott a bejáraton.
Valószínűleg egy másik fészek küldte, hogy csináljon nektek utat. Remek lehetőség nyílik számotokra is, hogy bejussatok.

A jármű nagy sebességgel halad a kapu irányába és egy őr lép ki, hogy megállításra kényszerítse. Ennek ellenére a kocsi még jobban felgyorsít és pillanatokon múlt, hogy a katona félre tudott ugrani. A kocsiajtó kivágódik és egy nő lép ki rajta és fegyverével ártalmatlanná teszi a katonákat. A reflektorokat kilőtte és a sötétséget kihasználva bukkantak elő az arctámadók akik a nővel utazhattak és hamar áldozatot találtak maguknak. A jármű benyomta a kaput és ezt kihasználva bemászott. Mi is odaértünk a kapuhoz és követjük a példáját, amint beértünk fedezéket keresve pásztázzuk a környéket. Egyik társam a torny falára mászik, hogy magasabbról figyeljen mindenre. A bázison még egyenlőre nem fedeztek fel minket és nekem is sikerült fedezéket találnom az udvaron. A nőt még nem látom és társaim sem.

//folytatás Itt//