Túlélő kaland

Az űr közepén egy elhagyatott, jelentéktelen űrállomáson pár ember próbálja menteni a menthetetlent: az életüket, hogy talán kijutnak innen. Minimális az esély rá, de megtörténhet.
A hadsereg küldte őket, hogy feltérképezzék a helyet, mert úgy gondolták idegenek vannak. A gyanú beigazolódott, de rosszabb a helyzet, mint azt bárki gondolta volna.
Egy hatalmas fészek van az állomás mélyén, a Királynő tolja a tojásokat és a harcosok elkezdtek özönleni. Még nincsenek látótávolságban és az érzékelők se érzékelik, de mindenki biztosra veheti, hogy mindjárt itt lesznek.
A sentryk nyugodtan csipognak, amiket a katonák helyeztek le a folyosó középpontjában két irányban és elbarikádozták magukat, várva a halált, vagy a túlélést.
A játék megkezdődött.

Az űr sötétjéből hirtelen egy apró és jelentéktelennek tűnő hajó bukkan ki. Ha nem tudnánk róla fel sem tűnne senkinek. Egy légzsiliphez közeledik,majd megáll fölötte. Rákapcsolódik. A légzsilip fala izzani kezd majd olvadt állapotban a padlóra hullik. Immár be lehet látni a hajó belsejébe szinte világit a vörös jelektől. Egy árny lép ki a hajó fedélzetére...Ő az a vadász. Eljött hogy újabb és újabb trófeákkal diszitse szobája falát. Lassa méltóságteljesen lépdel előre...minden lépése megfontolt,tudja,most idegen terepen van. Megvan ugyan az holografikus térképe,de nem biztos benne merre vannak a keményhusúak.Ikerpengéje csak arra vár hogy újra húsba vágjon és Lándzsája is vadra szomjazik.Az Alkari Penge karjára rögzitve várja a harcot és Váll-lövegének pontosságán is javitott az a beszerelt célbefogó-gyorsitó eszköz.Ezek csak ezközök és nem az eszközök győzik le a vadat,hanem a vadász.
Felkészült a küzdelemre,talán ők is...

.::Predátor front::.

Míg az emberek a folyosón tetvészkednek és várnak, addig az idegenek serege már megindult a folyosókon, de még az emberek nem látják. Az idegenek folyosókon és szellőzőkben özönlenek, minden létező helyen, szinte mindent ellepnek. Akár egy nagy, fekete, hömpölygő áradat.
A vadásznak eközben, aki a fedélzetre tévedt, vagyis pontos szándékkal jött, hogy trófeákat szerezzen, egyelőre semmi dolga.
Maga előtt egy hosszú, üres folyosót lát, amit bármilyen szenzorral feltérképezhet, nem fog látni idegenre utaló jelet, azon egyszerű oknál fogva, mert nem is voltak itt.
A folyosó végén egy ajtó van, az kinyílik és egy újabb folyosó látható, amin jobbra, illetve balra lehet elindulni. Felül szellőző, de egyelőre idegentől mentes szerencsére.
Semmilyen zajforrás nem árulkodik, hogy merre is induljon a vadász, saját magának kell megtalálnia az utat a csata szentélyébe, hogy áldozhasson a Halálnak.

A vadász nem siet el semmit.Lassan elindul a folyosó vége felé.Óvatos ki tudja miko kaphat a nyakába egy nyálas kis ajándékot...a méreténél fogva nem okozna gondot mivel Ő fajtársai közt is hatalmasnak számit a maga 3 méterével.A folyosó végén az elágazásnál előveszi a Holográfot és mozgás nyomait kutatja a hajón.Észrevesz pár hőfoltot melyek szinte biztos hogy emberektől származnak.Ha a Holográfon talál valamit oda fog indulni...
Lassú léptekkel balra fordul mert a térkép azt mutatja arrafelé vannak a humanoidok.Ahol Bölcső van ott Préda is van-gondolja.Nyugodtan elindul a hőforrások felé és hallgat mindenféle kiszűrődő neszre.

.::Predátor front::.

A vadász úgy gondolta, hogy a holografon segítségével fog tájékozódni, ami végéeredményben egy remek ötletnek bizonyult. Elindult balra, ez az emberek pedig több folyosóval arrébb vannak, láthatóan elbarikádozták magukat, a hőkép ezt mutatja és pár igen hatékony fegyver (sentryk) segítik a túlélésüket, valamint egyéb kézifegyverek. És nem lehet tudni hogyan reagálnának a vadász érkezésére.
Még jó pár folyosó választja el a ragadozót kitűzött céljától.
Nyugodtan halad, egyelőre minden eseménytelen, a holó jelzőn az idegenek meglódultak az emberek felé, tengernyi sokan vannak, ellepik a folyosót.
De itt semmi.
Aztán hirtelen a sokadik folyosó újabb elágazásánál jobbról egy idegen ront ki a semmiből...

Néhány órával ezelőtt érkeztünk meg az űrállomásra azzal a céllal hogy kiderítsük vannak-e itt idegenek. Vannak. Kiderült hogy nem csak egy pár darab bogár jutott be hanem egy egész seregnyi alien egy királynővel együtt. Amikor már elég mélyen bejutottunk az állomásra hirtelen mindenhonnan elő ugrottak és a fél csapatot percek alatt elintézték. Csak néhányan tudtunk kijutni a káoszból és sikerült elég messzire kerülni tőlük. A hajóhoz sem tudtunk visszajutni, mert teljesen ellepték az oda vezető utat. Úgy tűnik az egyetlen esélyünk, hogy elbarikádozzuk magunkat és megpróbáljuk felmorzsolni őket. Az egyik alkalmasnak vélt folyosón fel is állítottuk a védelmet. Egyenlőre nagy a csend csak a sentryk csipognak de valószínűleg már közel járhatnak és csak a megfelelő pillanatra várnak. Én még utoljára ellenőrzöm a M41A1-es pulzusfegyveremet aztán felkészülök az elkerülhetetlenre.

George nagy slamasztikába került, el is vesztette pár társát és nagy nehezen sikerült kijutnia, de nem a hajóig. Oda egyelőre reménytelen az út. Mindenesetre a későbbiekben akár még változhat ez a helyzet, de most a túlélésért kell küzdenie. A folyosót elbarikádozták, minden készen, George ellenőrizte fegyverét, az is rendben.
- Vallásos vagy? - lépett oda hirtelen az egyik társa és suttogva kérdezte, nehogy felriassza az idegeneket. - Én igen... akkor lettem az, mikor beléptem a seregbe... vagyis pontosabban inkább az első bogár vadászat után lettem az... ami ott volt, az rém volt... soha nem felejtem el... - és elfordult, majd George a következőket hallotta. - Mi atyánk, ki vagy a mennyekben... - kezdett imádkozni.
Na, igen, vannak ilyen fura figurák.
És ekkor a sentryk hirtelen elkezdtek darálni, egyelőre csak a sötétséget lőtték, de a közelben rikoltások jelezték, hogy korántsem üres a környék... kitines páncélok tucatjai hullottak apró darabokra és néha a zöld sav fröccsenését is lehetett látni a sötétben, aztán megint csend lett.
-... Legyen meg a Te akaratod, Amint a mennyben, úgy a földön is... - hallatszott az imádság további része.
Rövid csend után ezúttal a sentryk mindkét oldalon elkezdtek darálni és megint rikoltás és visítás hallatszott az idegenek részéről, Georgenak nem akadt dolga... még. A sentryk dolgoztak.
Megint csend.
-... És bocsásd meg vétkeinket, Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól - lehetett hallani az ima befejezését.
Egy ideig csend honolt... aztán a sentryk ismét felugattak haragosan és megint hullottak az idegenek, majd újra csend lett, de most hosszabb időre.
George, ha akarta, megnézhette mennyi van a sentrykben.
Még bőven volt bennük. Egyelőre semmi nem mozdult, az imádkozó is abba hagyta és figyelt.

Pár percig semmi sem történik aztán odajött hozzám az egyik társam.
- Vallásos vagy?
- kösz nem.
- Én igen… akkor lettem az, mikor beléptem a seregbe… vagyis pontosabban inkább az első bogár vadászat után lettem az… ami ott volt, az rém volt… soha nem felejtem el… - elfordult majd imádkozni kezdett.
- Fura figura – motyogtam magam elé. Ekkor hirtelen elkezdtek lőni a sentryk majd, elhallgattak és megint lőttek, végül abbahagyták. Odamentem az egyikhez ellenőriztem, de mindent rendben találtam rajta. Átmentem a folyosó másik oldalára ketten őrködtek ott két sentry-vel. Odasúgtam az egyiknek.
- Itt mi a helyzet?
Megvártam míg válaszol majd vissza mentem a szentfazék mellé.
- Na jót csevegtél a mindenhatóval? Mikor tisztítja meg nekünk az utat visszafelé?

- Ja, minden rendben. Amíg a sentryk ontják a golyókat, addig ok - vigyorgott az egyik, de mindkét katona fel volt szerelve rendesen, az egyiknél még egy smartgun is pihent a földön, hogy, ha forróvá válna a helyzet.
- Ez nem így működik - mosolygott sokat tudóan a szentfazék, miután George megkérdezte, mi a helyzet. - Isten útjai kifürkészhetetlenek. De reméljük a legjobbakat. És te miért nem hiszel Istenben? - érdeklődött és közben szemét meresztgette a sötétbe, ahol semmi nem moccant. Pedig ott voltak, tucatnyian, százan... csak a megfelelő alkalomra vártak.

- Tudod én úgy gondolom hogyha létezne nem hagyná hogy idáig fajuljanak a dolgok de ha mégis létezik akkor meg fölösleges neki könyörögni hiszen úgyis a saját feje után megy. Egyébként meg jobban bízok a fegyveremben, sokkal többet segít mint az istened. De te abban hiszel amiben akarsz én nem szólok bele.
Egy kicsit kotorászok a zsebemben, majd kihúzok egy darab csokit, kettétöröm.
- Kérsz? – Aztán elkezdem rágcsálni. Egy darabig semmi sem történik kicsit megigazítom a páncélomat majd figyelek tovább.
- Gyertek már aztán essünk túl rajta. - Motyogom az orrom alatt…

George társa figyelmesen hallgat és láthatóan elgondolkodott, de még mindig ott van az a határtalan bizalom és hit az arcán, amit Isten iránt érez.
- Hm, oké - mondja végül, hogy értette. - De én hiszek benne - és nézelődik, a csoki meglepi, de boldogan, vigyorogva elfogadja. - kösz, cimbora - és beleharap, jóérzéssel tölti el, ahogy a finom íz szétárad benne és az a melegség, ami a csokiban van, egy pici melegség. - Inkább ne hívd őket - mammogja teli szájjal, jelezve, nem lenne jó, ha jönnének a rovarok.
Alig mondta el George kérését és reagált rá társa, a sentryk ismét darálni kezdenek és a lámpa fénye, amit a szentfazék kapcsolt fel fegyverén, szörnyű képet varázsolt maguk elé.
Idegen idegen hátán és több tucatnyian vannak, legalább ötvenen és az egész folyosót belepték, a sentrykből vészesen fogyni kezdett a muníció, persze még így is sok van... és a háttérben egy Praetorian is feltűnt, aki előre tört a tömegben és már több kisebb sebből "vérzett", de odaért és hirtelen csapott egyet farkával... és az kegyetlenül belevájódott a szentfazék hasába és holmi ostorként lengetve a levegőben berántotta az idegen áradat mélybe a Praetorian és elvonult. Pár idegen pedig vészesen a sentryk közelébe kerültek, Georgenak tennie kellett valamit, hogy megóvja a fegyvereket.
A túloldalon a smartgun is felugatott, tehát ott is forróvá kezdett válni a helyzet.

A Ragadozó mosolyogva nézte az emberek kilátás nélküli küzdelmét.Egyetlen humanoid sem képes ellenállni ennyi Prédának...itt aztán van mit vadászni.A maszkjának mozgásérzékelője észrevett egy felé mozduló árnyat.Egy Préda volt...csak egy pillanat műve volt az egész.Nem lepte meg,fel volt készülve egy ilyen találkára.Fordulatból elkapta a nyakát és a falnak dobta.Kinyitotta az Alkari Pengéjét,majd aktiválta a váll ágyúját.Felkészül az ellenfél támadására,biztosra megy a dolgában.

- Inkább ne hívd őket – Ekkor özönleni kezdtek a bogarak a folyosóra, rögtön tudtuk hogy ennyivel nem bírnak el a gépek ezért mi is lőni kezdtük a tömeget. Sok alien visítva esett össze a golyózáportól de még mindig rengetegen voltak és akkor egy praetorian ugrott elő. A golyóink őt is megtépázták de sajnos nem volt elég. Elért hozzánk és lándzsaként döfte bele a farkát a társam hasába majd visszavonult. A többiek viszont még mindig vészesen közeledtek. Ekkor vettem észre hogy a szentfazék elejtett egy repeszgránátot. Odaugrottam és belehajítottam tömegbe még 3-4 alien hagyta ott a fogát. De még mindig nem volt elég a többi tovább közeledett még egyet leszedtem a fegyveremmel és még kettőt a két sentry. De már túl késő volt egy bogár ráugrott az egyik sentry-re és széttépte. A smartgun-os hirtelen mellém lépett és végre sikerült lekaszálni a maradékot is. Túléltük de nagy ára volt elvesztettünk még egy embert és az egyik sentry is tönkrement. Leültem a padlóra.
- Nem maradhatunk itt tovább. Fel kell jutnunk arra a hajóra és szét kell lőni az állomást.

.::Predátor front::.

Az idegen elemi erővel vágódott a falnak, szinte hallani lehetett, ahogy kitines páncélja belereccsen és a fal is megremeg... ezt egy ember nem élte volna túl, de nem így a rovar! Annak meg se kottyant és sziszegve dühösen ugrott le a földre, négy lábra ereszkedve, mint egy kutya és vicsorgott hozzá. Pofájából nyáltenger hullott a padlóra.
Óvatoskodva elindult, nem akart hirtelen mozdulatot, felmérte a vadász helyzetét és mérlegelt.
Ekkor a vadász újabb sziszegésekre lehetett figyelmes jobb oldalt felől, ahonnét az első idegen ráugrott... még tízen voltak, talán ők is az emberek felé indultak egy másik helyről, csak a Predátor beléjük botlott.
Így most tizenegy idegen állt szemben egy ragadozóval, a ragadozónál volt a döntés, hogy mit tegyen.

.::George::.

A nagy káoszban elvitték a szentfazékot, de egy általa ott hagyott gránát az idegenek között robbant, hála George lélekjelenlétének, aki ezt észrevette. Elkezdte lőni a rovarokat, de az egyik sentry roncs lett, mert már nem tudott odaérni, de a smartgunos csávó is besegített és megtisztították a környéket... a maradék sentry bátran lőtt, míg George a földön kesergett.
A dögök még mindig jöttek.
- És, ha onnan is jönni fognak? Szóval, ha bekerítettek minket? - kérdezte a smartgunos. - És az a nagy dög, amelyik itt volt? - tett fel újabb kérdést és lekaszált hat idegent, most már kevés volt ebből a hullámból, de biztosra vehette mindenki, hogy, ha ezek el is fogynak, jön még egy adag hullám és majd újabb és újabb.

Gyorsan kellett cselekednie,nem volt idő a tétovázásra.Azonnal lőtt a váll-ágyúból és szembefordult támadó csordával.A lövés az idegen fejét érte és cafatokra tépte azt.Lassan hátrálni kezdett,figyelve arra hogy egyik sem kerüljön a háta mögé.Erősebb fokozatra álitotta ágyúját és közéjük célzott.Egy lövés megsebesithetné őket vagy legalább szétriaszthatná ezt a gyáva bandát.Az eggyik nekiugrott mire lőtt.Hatalmasat robbant a töltet és mindenkit a földre lökött.Az egész állomás beleremegett a robbanásba.Valami fontosat találhattam el,gondolta.Az idegeneket maga alá temette a mennyezet.Lassan felállt és elővette a holográfját.Ideje megnézni mennyire súlyos a helyzet...

.::Predátor front::.

A ragadozó harcba szállt velük és résen volt, az idegenek szintén és talán mohóságuk és becsvágyuk az, ami végzetük lett, nem tudni... esetleg nem volt elég hidegvérük, hogy tiszta fejjel gondolkodjanak, önuralom nélkül maradtak és így neki ugrottak az ősi ellenségnek és így a ragadozó egy ügyes lövéssel és némi szerencsével az egész bandát semlegesítette, még a mennyezet is beszakadt és az állomás is megremegett.
Nem tudni miféle fontos részt talált el, de az tény, hogy megviselte az állomást és, ha nem is most rögtön, de pár órán belül bizonyára az egész darabokra hullhat, ha ugyan addig meg nem hall mindenki.
A holografon az emberek csapdába kerültek, elkezdték bekeríteni őket, noha erről az emberek még nem tudtak és megpróbáltak kitörni, ami lehet így is sikerül.
Három folyosóval arrébb egy csapat idegen loholt szintén az emberek irányába és ott volt is egy lejárat az idegeneknél a fészek irányába.

- Ha itt maradunk előbb vagy utóbb szétszednek minket – Újratöltöm a fegyveremet, felkelek és én is lőni kezdem őket. Közben ő is újratölt. – még egy pár ilyen roham, elkapnak még valakit, vagy szétvernek egy sentryt és akkor gyorsan vége lesz. – leszedtem még kettőt amelyik ránk pályázott. – hagyjuk itt az egyik sentryt hogy egy rövid ideig fedezzen minket úgyis csak akadályozna minket a másik kettőt felrakjuk a hátunkra és megyünk ha meg beszorítanak minket akkor felállítjuk őket és megpróbáljuk megtisztítani az utat.
Látom rajta hogy elgondolkodik az ötleten. Végre az idegenek is elfogytak egy rövid időre a másik oldalon is elhallgattak a fegyverek
- Ti meg miről pusmogtok itt? - Jött ide a másik társunk. Most kell döntenünk. Kíváncsi vagyok sikerült-e meggyőznöm…

- Mondasz valamit... jó terv - mondta, miután végighallgatta George érvelését és inkább ő avatta be a társakat.
- Rendben, csináljuk - egyeztek bele amazok és máris felcihelődtek, sentryket magukra rakták.
Az egyiket meg ott hagyták, annak a párját, amelyiket meg szétvert az egyik idegen.
- Ki megy elől? - és ennek fényében elindultak.
Rövid volt ez a folyosó, utána balra és jobbra lehetett menni, a folyosó amúgy végig félhomályban uralkodott, néha pislákolt egy-egy fény, de összeségében kísérteties látványt nyújtott. Néhol még vérfoltok is virítottak a halvány fényben, egykét társ megmert volna esküdni rá, hogy vért látott.
- Hátborzongató - szolt valamelyik csendesen, ahogy haladtak valamerre, amerre George utasította őket. - Feláll a szőr a hátamon.

Ezaz sikerült őket meggyőzni már csak végre kell hajtani a tervet. Gyorsan összeszedtük a cuccainkat.
- Ki megy elől?
- Mi ketten megyünk előre – Mondtam smartgun-os társamnak – Ketten fedezzenek hátulról a többiek középen mennek. Ha nagy ellenállásba ütközünk gyorsan lerakjuk a sentryket és lassan megpróbálunk előre nyomulni. Rendben indulás. – Végre elindultunk gyorsan elértünk a folyosó végére ott óvatosan ellenőriztük hogy tiszta-e a terep.
- Itt balra. – Basszus remélem jól emlékszem hogy merre kell menni. Nagyon sötét volt a folyosón, de a néhány még épségben maradt lámpa fényénél látszottak a korábbi vérfürdő nyomai.
- Hátborzongató. Feláll a szőr a hátamon. – hallatszott a hátam mögül.
- Kapcsoljátok fel a lámpákat ha itt vannak úgyis tudják hogy jövünk legalább mi is látni fogjuk őket. – Haladtunk előre a folyosón, amikor egy robbanás hangját hallottuk az állomás egyik végéből az egész építmény megremegett.
- Siessünk, ha ezek a dögök szétszedik az állomást nem jutunk ki élve.

Végük.Az Idegenek elpusztultak és Ő életben volt.Ez eddig jó hir,de a holográf máris villogni kezdett.Nem maradhat itt sokáig,mert pár órán belül szétesik az állomás...az emberek ott lent még mindig kitatartóan harcoltak.Döntenie kellett vagy a Fészek vagy az emberek felé indul el.Végül a fészek lejáratához indult.Leálcázta magát nem mintha félnie kellene.A fészek szinte teljesen elhagyatott volt pár dolgozót leszámitva.A dolgozók nemigazán érdekelték, Őnagyságát akarta látni.Nem sok yaut ya-nak adatik meg hogy szemtől szemben álljon egy kifeljett királynővel.A dolgozók nem is törődtek vele,igy baj nélkül eljutott a királynőhöz.Szemtől szemben állt a királynővel.Ő felemelte fejét és ránézett.A királynő mögüli kamrából 2 Praetorian lépett elő...itt baj lessz-gondolta a Vadász.Hátrapillantva látta hogy még szabad az út a kijárathoz...

.::Predátor front::.

A vadász a fészket választotta, majd álcázó berendezését aktiválva elindult be, nem sokan voltak, csak dolgozók... elindult, ment és nemsokára elért a Királynőhöz, aki ott állt teljes életnagyságában és most is a tojások lerakásával foglalatoskodott. Ekkor döngő léptekkel két Praetorian masírozott elő... a ragadozó hátra nézett, hogy esetleg visszahátrál, de ott meg pár arctámadó igyekezett kikelni a friss tojásokból, ahol egyébként vagy ötven tojás pihent az egyik sarokban, gondosan elrendezve és a falakról sötét árnyak másztak le sziszegve.
A dolgozók... a ragadozó, ha deaktiválta álcázóját, akkor könnyűszerrel láthatták, ám, ha még aktívként funkcionált, akkor is olyan érzése volt, hogy látják így is... ha más nem, a Királynő közölte, merre található nagyjából, hiszen a Királynő okosabb, sokkal okosabb.
Egyelőre nem történt semmi, mindenki várt a kezdő lépésre.

.::George::.

Balra indultak, remélte, hogy jó utat választott, ez majd kiderül.
- Rendben - és sárga fény árasztotta el a folyosót, ahogy a lámpákat aktiválták a társak.
A többiek is gyorsabban haladtak, a sentryk cipelése ellenére is.
Csendben mentek, majd pár perc múlva a hátrahagyott sentry ismét darálni kezdte az idegeneket... néhány percig ez így ment és utána hátborzongató csend telepedett a környékre.
- Ennek vége.
- Végül is jól döntöttünk.
- George ötlete volt.
- Kösz, George! Jövök neked eggyel, majd meghívlak erre a sör kotyvaszra, vagy mi ez, amit adnak nekünk... csak éljük túl.
- Valami moslék.
- Ja... megmentetted az életem - kicsit nevettek, legalább jó kedvű a csapat, ez jó.
Folyosók hada várt a csapatra, egyelőre itt is csend volt, csakúgy, mint a ragadozónál.
Egy elágazáshoz értek, előre, balra és jobbra, meg visszafelé lehetett menni. Balra pár kisebb terem volt, jobbra egy eligazító terem, előre meg semmi. Csak a folyosó.

Haladtunk előre a folyosón a sentry szépen darálta azokat akik követni próbáltak. Pár perc telt így aztán elhallgatott de már elég messzire jutottunk. A többiek sorban gratuláltak nekem és sokkal jobb hangulatban haladtunk tovább. Remélem elég nagy előnyt szereztünk most már csak ki kell jutnunk. Egy elágazáshoz értünk óvatosan benéztünk a sarkokon.
- Menjünk egyenesen meg kell tartanunk az előnyünket ameddig tudjuk.
Tovább megyünk a folyosón…

Hátrálni kezdett és feszülten figyelte ahogy az egyik Praetorian követi.Újra maxra állitotta a váll-ágyút és a királynő feletti csőre célzott.Az egyik arctámadó elrugaszkodott a földről és a Ragadozó felé ugrott.A kinyitott Alkari Pengéjével félbe vágta,majd újra a csőre célzott.Az egyik Praetorian előrelódult és a Ragadozó lőtt. A csőben a holográf szerint robbanékony anyag volt.A cső berobbant és a tűz felemésztette az egyik Praetoriant.A királynő bömbölt a dühtől és a másik Praetorian zavartalanul folytatta útját a Vadász felé.Erre a Vadász felugrott a szellőzőbe és menekülni kezdett...

.::George és a vadász?::.

Végül is néha a legjobb megoldás a menekülés, gondolhatta a vadász is és a távozás mezejére lépett... hiába olyan nagyok és merészek és magabiztosak, van, hogy nekik is menekülni kell.
A ragadozó hallotta, ahogy a Királynő dühödt rikoltással letépi láncait és a tojócső szétszakad, aztán görnyedve megindul a fészek kijárata felé, dübörgő léptekkel. A megmaradt Praetorian és a dolgozók, valamint a maradék arctámadók versengve követték.
Most lett csak igazán meleg a helyzet, a vadásznak valamit gyorsan ki kell találnia, hogy hogyan juthat ki a fészekből, mert, ha itt szembeszáll, biztos meghal, de, ha később teszi ezt, van esélye, vagy az embereket is megkeresheti, már, ha előbb jut ki a fészekből, mint őfelsége.


A jó hangulat csak jó, főleg ilyen helyzetben. A kijutás más kérdés, de megoldható... akár... sok szerencsével és tudással. Kitudja.
A folyosón egyenesen mentek tovább, néha találtak egy-egy ajtót, némelyiket betörve, másikat nyitva hagyva, de mindbe benézve vér fogadta őket és hullák, némelyiknek a teste közepén lyuk volt, ezzel jelezve, hogy mellkasrobbantó rágta ki magát anno.
Végig csend volt, aztán a mélyből dühödt rikoltás tört fel, ami mindenkinek a hátán felállította a szőrt.
- Ez meg mi a franc volt? - kérdezte valaki.
- Nemtom - így a másik. - De nem szeretnék vele találkozni - mondta, aztán mindenki mégjobban sietett és több folyosót is sikerült maguk mögött hagyni, mikor beütött a baj.
Nem messze innen szinte kirobbant valami a falból, valami hatalmas, sötét sziluett és körülötte kisebb-nagyobb kis izék szaladgáltak, előttük pedig valami robosztus izé... menekült... látszólag.
Az óriási valami a Királynő volt, a kisebb piszkok a dolgozók és arctámadók serege és egy Praetorian is még ott döngött, a robosztus akármi pedig a menekülő vadász volt, akinek sikerült kiérnie időben a fészekből.
Ekkor aztán ráadásul, hogy teljes legyen a káosz és mindenki örüljön, a sentryket szétszedő sereg is megérkezni látszott hátulról, úgy tűnik nem maradt más hátra, mint lecövekelni valahol,. sentryket felállítani és megint védekezni, kérdés, hogy a vadásszal mi legyen.

Rohant és csak rohant.Nem ált meg még az ajtóknál sem.Most jól jött az átlagon felüli magassága,mert ennek köszönhetően több ajtót is összetört amelyek útját állták.A Praetoriant még talán le tudná gyűrni de a Királynőt és azt a rengeteg Arctámadót a dolgozókról nem is szólva nemnagyon.Tudta hogy valahol itt vannak az emberek is,ezért egy elég érdekes ötlet fogant meg a fejében.Az emberek is bár még nem nőttek fel az ócska fegyvereikkel is tehetnek valami pl:lelassithatnák az idegeneket.Bekapcsolta álcázóját és elkanyarodott az emberek felé és vigyázva arra hogy fedezékben maradjon a Sentry Gunok és a Smartgunos emberrel szemben.Úgy látszott az embereknél nagy a fejetlenség.Nem csodálkozott.Ugyan már mit gondoltak, ennyi Préda ellen csak Paya védhetné meg őket de Ők nem hisznek benne és éppen ezért fognak elpusztulni...Talán megmarad egy vagy kettő,nem lehet tudni...