A bázis

Ez egy titkos bázis, mely nagy része a jég alatt megbúvó hegybe lett fúrva.
Kísérleteket és egyéb kutatómunkát folytatnak itt. Negyvenegy kilométerre van az Alfa telephelytől.

A bázison a szokásos teendők folynak. A műszerek javítása vagy éppenséggel ellenőrzése, rutin gyakorlatok elvégzése. Ma te is a szokásos feladataidat, majd egy férfi megszólít téged.
- Hé, Andrew a hadnagy hív téged az irodájába!
Mondta majd elindulsz az irodába ahol már a hadnagy vár téged. nem volt a legjobb állapotba és ez meglátszott rajta. Az írás közben felnéz és hátra dőlve a székbe szólt hozzád.
- Andrew. Azért hívattalak, mert észre vettem, hogy ezekben a hetekben nem volt fontosabb munkád. Ezért most kapsz egyet. A Cég üzent nekünk, hogy el kell küldeni nekik egy bizonyos tárgyat. De van egy bökkenő! Ez nem itt van hanem több kilométerre egy laborban. A dolgod, hogy elhozd ide nekünk. Két kísérőt kapsz. De megjegyzem ha ezt elrontja nem lesz kegyelem. Na most tűnés, sok a dolgom.
Mondja, majd kifele igyekszel, de megállít az ajtónál.
- Ezt elfelejtettem mondani. Semmi esetre se nyissa ki a csomagot. Utána kimész. Felveszed a szkafandert és kimész a bázisból. Kint már a két fegyveres tengerész vár az M577-tel együtt. Mikor beszálltatok, elindultok a labor irányába amit egyik tengerész vezet. Néhány kilométer után valami nagy durranást hallotok. A férfi leállítja a járművet és hátra néz. Biztos azt várja, hogy valamelyikőtök mennyen ki. Itt most te vagy a parancsnok ezt megmondta a két férfinak a hadnagy is. Mit csinálsz? Kiküldöd az egyik emberedet vagy saját magad mész ki, de persze fegyverrel a biztonság kedvéért.

Pont ma gondoltam rá, hogy kezdek befásulni a monotonitástól. A megszokott ellenőrzéseket végeztem a munkaterületemen de gondolatomat megzavarták. Már jó ideje hallottam a tiszt lépéseit biztos nem ok nélkül mászkál erre és beletrafáltam. Jelenésem van a hadnagynál, minden szerszámot ott hagytam a földön és elindultam. Az irodába beérve a hadnagy belemerülve a papír munkába gondterhes arccal szól hozzám. Mivel fontosabb teendőm nem akadt és már meghibásodás is régen volt megbízott egy feladattal, amit egy távoli bázison kell végrehajtani. Egy csomagot kell épségben elhozni két kísérő segítségével. Komoly dologról lehet szó hiszen ha eltolom a küldetést komoly büntetésre számíthatok. Mielőtt kilépek az ajtón még tudatja velem a csomag tartalma szigorúan bizalmas. Összepakoltam, amire úgy gondolom szükségem lehet és beöltözök. Odakint két fegyveres katona vár rám és kapok én is egy fegyvert képzettségeimben szerepel a fegyverhasználat és kicsit így már nyugodtabb is lettem. Beszálltunk egy M557 be és sok kilométer után egy durranás üti meg a fülünket. A gép leáll és a pilóta hátranézve várja a parancsot. Felettesüknek választottak ki és ezt ők is tudták, majd megkérem őket, hogy fedezzenek én oda kint egy gyors terepszemlét tartok. Fegyverem kibisztosítom és kiszállok a járműből.

( Ezt elfelejtettem mondani. Egy kis pisztoly, egy Pulse Gun, meg egy katonai kés lehet nálad max.)

Megmondod az embereidnek, hogy fedezzenek téged míg kimész terepszemlére. A két férfi egyszerre engedelmesen bólintanak. Az egyik kezébe tartja Pulse Gun-ját és hátad mögött megy. Hátra menve a meglátjátok, hogy kilyukadt a kerék. De mitől? Mi csinálhatta ezt? Ha valami nagy darab csinálta volna akkor azt láttátok volna. Vagy mégsem? Alaposabban megnézitek, hogy van-e valami nyom. Minden esetre az egyik tiszt beszól a benti embernek, hogy egy új kerék kell. Nem hallotok választ. Mit csinálsz? Meg nézed, hogy miért nem jön válasz vagy átvizsgálod kint a terepet mi okozhatta a defektet?

Kiszállok a járműből de előtte még félszememmel hátra néztem, hogy bízhatom e a katonákban. Az élettől megtanultam ezt, hogy kiben bízzak. Ők még nem érdemelték ki ezt. Gyors szemle után észrevettem, hogy defektünk van. ,,Fantasztikus" gondoltam de vajon mi okozhatta ezt. Egyikőjüket megkérem, hogy létesítsen rádiókapcsolatot a bázissal és próbálják minél hamarabb kiküszöbölni a problémát de semmi válasz nem hallatszik. Kb. öt percig próbálgatja miközben az okát keresem a defektünknek de se nyom se válasz. Felettébb aggasztó pedig nem hangzott nehéz ügynek ez a küldetés erre tessék egyből két dolog is aggaszt. Meg kérem a két katonát nézzenek körül kicsit nagyobb hatósugárban de úgy, hogy ne essenek ki egymás látószögéből én meg megnézem mit tehetek a rádióval a mérnöki tapasztalatommal. Ha sikerül jelet fognom a segélykérést elküldöm, ha nem sikerül valamilyen úton módon a rövid hatótávú jelekkel próbálok leadni egy adást vagy morze jeleket.

Érkezett a válasz a másik emberedtől is aki eddig nem válaszolt. Lehet, hogy nem figyelt, de ha ez történt akkor még lehet bajotok vele és akár az egész akciónak a bukása lesz a vége. De ez nem valószínű. Megmondod nekik, hogy nézzenek szét nagyobb hatósugárban. El is indultak, te meg a rádióval próbáltál valamit kezdeni. A jelet nem bírtad befogni. Valami zavarta a jelet , nem tudni mi. Majd hátad mögött valami rövid pittyegést hallottál meg. Elölről a radar jelzett valamit ami a közelben lehetett. Ha oda mentél megnézni akkor láthatod, hogy nem a katonák lehettek mivel csak egy személyt jelzett. Ha pedig ott maradtál és még mindig a rádióval babráltál ugyan azt az eredményt kapod mint legutóbb. De minkét esetben meghallasz, majd egy sziszegő hangot. Ismerős hang volt, már korábban is hallottad. Az ajtónál meglátsz egy hosszúkás, nyúlt fejet. Állkapcsában éles fogak csattognak és még azon belül is egy kisebb. Semmi kétség nem volt efelől egy idegen vendéget kaptál. Beljebb sétál nesztelenül jár. A radar már többször csipog, de már ennek nincs jelentősége hiszen tudod miért. Az egyetlen baj az volt, hogy nem volt nálad az Pulse Gun-od csak a kis pisztolyod és a késed. Alig két méterre volt a két nagyobb kaliberű fegyver. De megkockáztatod a hirtelen mozdulatot? Az idegenen látni, hogy minden porcikája támadásra kész.

A figyelmetlenségért nagy árat fizethetünk ezt próbálom a katona fejébe verni, miközben erősen megragadom. Az adrenalin mindenkiben felszökik de nem akarom, hogy a morál bánja ezért kiküldöm őket szétnézni és én a rádiót veszem szemügyre. Annyira elmélyedek a munkában, hogy a radaron az első pár jelzést meg sem hallom. Mire észbe kapok már az ajtóban áll a dög és nyáltól csöpögő undorító sziszegése ébreszt rá, hogy a fő fegyverem a helyén van. Amit tudok használni ellene a pisztolyom és a késem, ami rögtön elolvadna a vérétől. Az első nagy próba tétel de nem sokallok be sőt, amint tesz még egy lépést a kis pisztollyal /ha lehetséges/ megpróbálok a fején csak egy pontot célozni, hogy annyira hátra tántorítsam, amíg el nem érem a fegyverem. Mind eközben a kést szorítom ha nem jönne össze akkor ott lesz az is B lehetőségként de bízom az A-ban. Ha sikerül a tervem és elérem a pulse gun-t azzal a lendülettel vetődök hátra minél távolabb a dögtől és közben beletolok egy tárat. Bízom benne, hogy a kis pisztoly és a célzásommal megszerezhetem a gun-t és utána a gyorsaságon múlik minden. Ha sikerül hanyatt vágnom magam és lekaszálni is készen állok arra, hogy ha a savtól szivárgó test rám esne azt kikerüljem úgy, hogy elgurulok. Okosan kell cselekednem mert elég szűk a hely, de bízom a képességeimben és az idegen megteszi a következő lépést de én sem várok tovább célzok és lövök...

A terved kész már csak az volt a kérdés, hogy beválik-e mivel ezen a szűk helyen egy ízig-csontig felfegyverzett ellenféllel vagy. Kis pisztolyoddal megpróbálod egy helyen eltalálni a fenevadat. Előveszed és célozni kezdesz. Az idegen bal jósosan felsziszeg hangosan. Ezt a pontját észre veszed és így meglövöd az állkapcsa fölött több mint háromszor amitől hangosan felrikolt. Talán még a belső szájszervét is eltaláltad, de ez nem nagyon valószínű. De nem gondolkozol és míg ő szenved a szerzett előnnyel a Gun-odért sietsz, mikor kezedhez veszed hátra vetődsz, de nem sok sikerrel az idegen megfogva lábadat magához húz, de ezzel sem ér sokat, mivel egy teljes tárat bele árasztasz. Újabb szörnyű sikolyok jönnek, majd mikor kiörül a tár az idegen össze esik. Elhúzod lábad a savtenger elől. Újra jött a problémák mivel a sav kiégeti a jármű alját. Felsóhajtasz az újabb problémától, de jobban aggaszt az, hogy honnan jöhetett egy idegen a semmiből. Meg hogy miért nem vették észre a katonák. Úgy látszik lesznek itt problémák. De nem kell aggódnod értük mivel lépteket hallasz a ropogós hóban. Mikor ide értek lihegve kérdik.
- Mi történt? Nem esett baja?
Szólt hozzád, de már jócskán elkéstek volna ha tényleg megölt volna az idegen. De mással is kell foglalkoznod. A kilyukadt talajjal a járműben és a defekttel. Mit teszel? Megjavítod a kocsi alját és felszereled az új kereket vagy gyalog folytatjátok az utat?

Hihetetlen az emberi teljesítmény vagy az, hogy a szerencse is így szeret? Minden esetre az első pár találat elég kellemetlen helyen kapja el az ellenfelemet. Sikerül kijátszanom a figyelmét és elég időt nyerni a fegyverhez jutáshoz. Bár nem teljes a siker mert érzem még a szkafanderen is keresztül az erős markolását és meglepő könnyedséggel húz maga felé de én is kapcsolok és a ravaszt el sem engedem, amíg a táram ki nem fogy. Gyorsan feltápászkodok és a jármű újabb sérülése miatt köpök egyet a tetemre. Aggasztó, hogy ez az idegen ilyen gyorsan megtalált minket és ahol egy van ott hamarosan több is lesz. Kiakarok nézni de abban a pillanatban érkezik meg a két katona, akiket láthatóan meglepett a látvány de nincs idejük bámulni mert megkérem őket húzzák ki a tetemet bár a járművünk igen alapos javításra szorulna. Közben megkérdezem két társam, hogy ők nem látták e belopózni az idegent hozzám illetve láttak e többet. Elég aggasztó számomra két ilyen nekem hanyagnak tűnő katonával egy ilyen fontos akciót végre hajtani, de ez még csak az eleje. Mivel a szállító eszközünk többszörösen sérült és rádiókapcsolat sincs két lehetőséget vetek fel. Az első, hogy ha van elég felszerelés a javításhoz, amit kétlek akkor megjavítom maximum három négy óra de annyi levegőnk meg nem lesz, hogy kibírja és hegesztőgép sem hiszem, hogy van a fedélzeten olyan amilyen kéne. A második eshetőségre szavazok én, hogy induljunk neki gyalog a nagy hófödte területnek és a bázison bízzunk benne, hogy találunk valami járművet. Nem lehet már túl messze de nem csak én döntök a választást feladom a katonáknak, bár akár hogy döntenek én akkor is nekiindulok és mivel követniük kell nekik is muszáj lesz de sosem voltam parancsolós típus. Ha jönnek akkor annyi lőszert veszünk magunkhoz amennyit csak tudunk és útra kelünk.

A két ember kihúzza a járműből az idegen tetemét. Gondolkozol, hogy megbírod-e javítani a gépet úgy, hogy még maradjon elég oxigén arra, hogy elszállítsák a csomagot vissza a bázisra. Bár ez lehetetlennek bizonyul. Mivel se hegesztő se anyag nincs arra, hogy megjavítsátok a lyukat. Így arra szorultok, hogy gyalog folytassátok az utat. már nincs messze, de nem látni még a labort. Felpakoltátok a maradok fegyvert. Összesen 4 Pulse Gun + 5 tár, 2 kis pisztoly + 4 tár, 1 késetek. Hármótokra ez kevés lesz ha további idegenek jönnek még. A talpatok alatt ropog a hó. Egyenletesen mentek nem áll meg egyikőtök sem. Hirtelen meglátjátok a labort. Már csak kb. 200 m volt, nem sok. De valami nem tetszik neked. Eddig nagy volt a csönd semmi élet se volt. Pedig azt nem lehet mondani, hogy itt nincsenek állatok. Hamarosan újabb rikoltást hallasz meg. ezúttal többet. A két katonában megfagy a vér. Hátra nézve 5 idegen jön elő nagy kövek mögül. Lehet még több is van, de most a legnagyobb baj, hogy ezek már nem lassú elméjűek voltak. Elkezdenek futni felétek. Alig néhány száz méterre vannak, de hamar ide érhetnek. Mit fogtok csinálni? Futok míg el nem értek a laborig vagy leálltok harcolni velük? De lehetséges, hogy a ti oldalatokon jelenik meg a vén kaszás.

A javítást a katonák is elvetik és közös megegyezéssel indulunk neki az útnak. 4 Pulse Gun + 5 tár, 2 kis pisztoly + 4 tárral és mindenkinek 1 kés. Elég sovány a felhozatal de jobb a semminél. A hosszú úton egy szó sem hagyja el a szánkat. Még párszor átfut a fejemben az idegen elleni harc aztán egyikük megszólal. ,,Ott van,, de mielőtt örülhetnénk jóval mögöttünk ismerős hangok és sziszegések. Mintha erre vártak volna, kikémlelik mit akarunk és most, hogy látják hova is tartunk nem adnak esélyt a túlélésre. Nagyon gyorsan megiramodik öt idegen felénk de nekem se kell több ,,sprint,, és e szó hallatára mind a hárman az objektum felé rohanunk nyomunkban a szörnyekkel. Menekülés közben fut bennem végig mi van ha oda is érünk de nem tudunk bejutni? Mondjuk akkor is a falnak háttal állva felveszünk egy lő állást gyorsan és így legalább a hátunk fedezve lesz, de azért bízom a bejutás lehetőségében. ,,Ne nézz hátra üvöltöm bele a szkafanderbe bár nem tudom mennyire értik most ilyen éles helyzetben. Rohanunk ahogy a lábunk bírja de fegyverem erősen markolom hisz ez egyben az életem is.

Mikor meglátod őket futni kezdesz és veled a másik kettő is. Futtok ahogy csak a lábatok bírja, de ez mégsem lesz elég, hogy megtartsátok a távolságot, mert szkafanderetek alapból megnehezítik a mozgásotokat. Már nem voltatok messze az épülettől , de az idegenek se tőletek. Egyik társatok megbotlik, de ti futtok tovább. Nem tehettek sokat ha érte mentek meghaltok. Így mennetek kell tovább és bízni benne kinyílik az ajtó ellőttetek. Közbe ordítások és sikolyok hangja tölti el a tájat. Ezzel jelezve, hogy társatokat már javába zabálják a dögök. Ez valamennyire feltartott egy-kettőt, de a többi továbbra is üldözött titeket. Az ajtóhoz érve jeleztek, hogy itt vagytok társad ordít inkább és veri az ajtót. Az idegenek már jöttek felétek alig 10-15 méterre voltak. Felveszítek a lőállást és próbáljátok, majd ellenállni a rohamlyukat. De mielőtt lőnétek az idegenek elrugaszkodnak. A levegőbe szinte repülve érkezek hozzátok ám, de valaki hirtelen hátra ránt titeket és az ajtó előttetek becsukódik. Úgy látszott mégis vannak itt emberek. A fém ajtó nagy horpadásoknak lett kitéve ahogy az idegenek nekik ütköznek. A három emberre néztek akik mögöttetek álldogálnak. Az egyik fehér ruhában kesztyűben feszít a másik kettő a szokásos katonai felszerelést hordja. De persze rajtuk is ott van a szkafander. A két katona rátok szegeződik a puskákkal, majd a doktor megkérdezi.
- Mit kerestek itt? Miért jöttetek?
Kérdezi nyers hangon. Úgy látszott nem örült a jöveteleteknek.

( a laborról mellékelek, majd egy képet, hogy tud mi hol van? )

Lehet nem a legjobb ötlet volt a futás. Érzem, hogy az átlagosnál jobban fárad a testem mivel az oxigén sem természetes és a szkafanderben is nehézkes a mozgás. Nem tudok mit kitalálni de egyik társam elbotlik és ezzel megoldotta minden problémánkat egy időre. Nem éreztem sajnálatot hisz kegyetlen világban élünk de remélem tudja áldozata nem hiába való. Nem nézünk hátra csak rohanunk még pár lövés aztán csak a kiáltás hallatszik csak és ekkor tekintetem mögém irányítom de a dögök már megint a nyomunkban vannak. Az ajtót elérve társam a kétségbe eséstől üvöltözik és veri az ajtót én közbe lőállást veszek fel és megütöm a vállát, hogy jobb lenne ha ő is így cselekedne. Nem lő rám vár az idegenek hatalmas ugrással próbálnak minket ártalmatlanná tenni és éreztem itt az idő, de mielőtt lőhetnénk egy erőteljes kéz megragad minket és az ajtó másik oldalán találjuk magunkat. Hatalmas dübbenés és horpadás jelzi az idegenek célt tévesztettek. Hamar feleszmélünk a képünkbe nyomott fegyverek láttán és a fehérbe öltözött alak két kérdést tesz fel nekünk: Mit keresünk itt és miért...?

Elsőre nem nagyon tudtok válaszolni meglep titeket az emberek ellenséges érzete. Felállítanak titeket, majd a fegyver nem megy távol tőletek egy centire sem. Ellenállás felesleges lenne rögtön végeznek veletek ha valami gyanúsat tesztek. Amíg ti álltok mint a cövek az ajtón újabb horpadások jelenek meg. A fehér ruhás újra megszólal.
-Zárjátok le ezt az ajtót második szintesre!
Az egyik katona bepötyögtet pár gombot és hirtelen az előbbi ajtó előtt egy újabb jelenik meg ami vaskosabbnak néz ki az előzőnél.
- Ajánlom, hogy legyenek kifogásaik. Eddig nem támadtak ezek a szörnyek és most úgy néz ki mindenképp be akarnak jutni. Szóval halljam!
Mondja egyre mérgesebben. Eközben szét tudtok nézni a nagy terembe ahol kéttő-három ajtó lehet találni. A nagy terem közepén pedig egy tágasabb lyukat is megpillantasz.

Itt a kép : http://kephost.hu/image-96BD_4EA7081A.jpg

Kicsit nyugodtabb helyzetbe kerültünk, ám mikor felállunk ugyan az az ellenséges légkört érezzük. A fegyverek célra pontosan ránk szegezve így hasztalan minden próbálkozás, meg hát nem is az a célunk. Közben a xenomorph-ok hűségesen rohamozzák a kaput és egy parancs elhangzása után lezárják egy strapa bíróbb ajtóval is. Részletes beszámolót kér tőlünk kissé dühödt hangon, hisz a bogarak eddig nem támadták őket és ez nekem is különös. Eközben feltérképezem a helyiséget körülbelül két-három ajtó és egy tátongó lyukat látok a terem közepén és rekedtes hangon de magabiztosan elmondom nekik, hogy parancsot kaptunk ennek a bázisnak a bejutására egyenlőre még a teljes igazságot fátyol alatt tartom. Megpróbálom kivágni magunkat azzal, hogy a bázis állapota és használhatósága miatt érkeztünk. Ha nem hiszik el kicsit érdeklődöm, hogy van e valami takargatni valójuk, amit nem akarnak felszínre hozni és, hogy a konfliktust elkerüljük biztosítom őket afelől minket nem érdekel.