Murlak, egy ifjú vadász története

a, Faj: Yautja
b, Nem: hím
c, Név: Murlak
d, Becenév: Mur
e, Születési dátum: 2004. 09. 10.
f, Születési hely: Denobola
g, Foglalkozás vagy volt foglalkozása: vadász
h, Külső és belső jellem: Nagydarab, izmos testű, homlokán a kígyótestű idegen karmolásának nyoma. Igen jó a helyzetfelismerő készsége, megérzi a fájdalmat, de nem törődik vele, jó tud célozni.
i, Felszerelés: (Alap: Páncélzat, testháló, alkari panel, medicomp, álcázó berendezés, maszk, trófeatisztító berendezés.), (Fegyverek: Csuklópenge, Glaive, Vállágyú, Hálóvető, Beavatási kés.)

A Denobolán születtem 2004. szeptember 9-én. A szüleim nagyon jól képzett vadászok voltak, de a beavatásom előtt tíz évvel haltak meg, mivel az űrhajójuk lezuhant a Zirusra és egy savvérű megölte őket.
A beavatásom előtti estén még jobban felkészültem a nagy megmérettetésre, mivel csak a helytálló fiatalokból lehet a legjobb vadász, akire a klán büszke lehet.
A beavatásomra a Denobolai mocsárban került sor.
A vezér azt mondta, hogy a mocsárban, egy romos yautja épületben elrejtettek egy vállágyút és keressem meg. Ha megtalálom, és élve jövök ki a mocsárból, megtarthatom, és beavatott lehetek.
Bementem a mocsárba.
A mocsár elsőre egész nyugodtnak tűnt, de már éreztem, hogy valami nincs itt rendjén és ez a beavatás nem fog egykönnyen azzal végződni, hogy szépen megkeresem, megtalálom, és szépem kisétálok innen.
Nem. Mert már láttam ilyet, amikor még csak az erdőben, a mocsár közelében gyakoroltam.
Valami hirtelen hozzáért a lábamhoz. Lenéztem és láttam, hogy ez egy kígyónak a teste volt. A hüllő rátekeredett a lábamra, de ekkor fogtam a karpengémet és kettévágtam a küldetésemet akadályozó hüllőt. A kígyó fejét levágtam és mentem tovább, megkeresni az épületet, melyben a vállágyúm volt.
Nem sokkal később egy döglött állatot pillantottam meg. Odamentem és alaposan szemügyre vettem az állat tetemét. Az állat egy kígyószerű teremtmény volt, melynek a bordái kifelé nyíltak. Ez savvérűt jelentett.
,,Tehát már egy savvérű is van valahol a közelben. Jó lesz, ha vigyázok magamra, míg meg nem találom azt a vállágyút.” Mondtam magamban, miközben mentem tovább.
További hat mérföld gyaloglás után megtaláltam az épületet. Bementem és meg is találtam a vállágyút. De ebben a pillanatban valami csobbanást hallottam. Megfordultam, kezemben már ott volt a glaivem. Egy hatalmas, kígyófarkú savvérű tartott felém. Biztos az egyik fa ágán kuksolt, míg be nem mentem az épületbe.
A lény megpróbált felém csapni a farkával, de egy jól irányzott csapással sikerült levágnom a végét, melyen a pengeéles tövis volt. A víz egy kicsit megsárgult és bugyborékolt a savtól, ami kifolyt az ellenfelem sebéből.
Megint megpróbált felém csapni, de ezúttal nem a farkával, hanem a karjával. Az egyik csapást bekaptam, de a sebem nem volt olyan vészes. A lény megint támadásba lendült. Ekkor félre ugrottam és pontosan a hasa felé dobtam a fegyvert.
A lény ezt nem tudta olyan könnyen kivédeni, de még élt, hiszen a glaivem nem fúródott bele annyira, hogy megölje. De nem tudott mit kezdeni a hasába fúródott fegyverrel, kínlódva, de vérszomjasan felém tartott.
Ekkor elővettem a késemet és a fejébe dobtam. A lény felsikított és holtan terült el a vízen. Odamentem a tetemhez és kiszedtem belőle a glaivet és a kést, majd levágtam a fejét. Azután odamentem az ágyút rögzítő asztalhoz, elvettem onnan a vállágyút és mentem is vissza az erdőbe.
Visszafelé a mocsárban még mindig éreztem, hogy valami nincs itt rendjén, de nem törődtem vele, hiszen a Denobola mocsaraiban ez mindennapos dolog, hogy nincs semmi sem rendjén.
Miután kiértem a mocsárból és visszatértem az erdőbe, megmutattam a vezérnek a begyűjtött kígyó és savvérű fejet, valamint a vállágyút. A vezér elismerten bólintott felém. Így már én is nagy vadász lehettem.

Sajnos ebben még igen kezdő vagyok. Nekem még így is megfelel, mivel a testvérem csak ennyit súgott a hátam mögött és azt írtam le. Tehát még nagyon kezdő fórumozó vagyok.

Ismétlem, nekem így is megfelel! Ha kevés pontot kapok érte, akkor megpróbálom azt elkölteni a fegyverekre és a harci taktikákra.

Danke!