Melburne- Földalatti kutatóközpont

Semmi adatot nem találtam. Csupa, csupa számok mindenütt. Semmi érdekes. Csak egy csótány csípés a lábam környékén. Lerúgom a nyavajást, és eltaposom. Erre szisszenések, és mindenhonnan bogarak özönlenek felém. Futásnak eredek, és kilépve az ajtón a T elágazáshoz érek, és körbe nézek, hogy merre is lenne érdemes menni, csak nem ismerem a terepet.

Kirohansz, futás közben azonban egy eltört fecskendő üvegdarabja meg szúrták a lábad, de te ezzel nem törődsz. Még több és még több sziszegést hallasz, megállsz, mindenhol ott vannak a csótányok, kapálózol. Egyszer csak eltűnnek, mintha ott se lettek volna szédülni kezdesz, villanásokat látsz, majd alakokat, beszélgetnek, sietnek, aktákkal szaladgálnak. De téged észre se vesznek, sőt egy kettő át is megy rajtad, össze csuklasz, képeket látsz. Ki vagy kötözve egy asztalhoz, nagyon hasonlít ahhoz a szobához amiben voltál. Majd Doki odajön és tűket nyom beléd, aztán az arca eltorzul.
A kép kitisztul, a földön fekszel, szíved kalapál és remegsz, de egy félig eltaposott csótány indul meg lassan feléd. A folyosón mind kettő irányba egy üvegajtó van, balra egy öltöző féleség, jobbra egy végeláthatatlan folyosó.

Ahogy a T elágazás felé futottam, éles, szúró fájdalmat éreztem a talpamban. Valami üveg darabokba léptem, és az felsebesítette a talpamat, ami vérezni kezdet. Minden honnét, hallottam a sziszegést, majd a csótányok körbe vettek, és egészen elleptek. Már majd nem felfaltak, amikor hirtelen semmivé váltak. Pár alak a folyosón sétált aktával, oda léptem hozzájuk.
- Hello, hol vagyok?!- kérdeztem hangosan az aktás ember,t aki észre sem vett. Kezdet fájni a fejem, és villanásokat láttam, majd átment rajtam az aktás ürge. Akár egy szellem, kezdek begolyózni. A folyosón sürögtek, forogtak az emberek. De senki sem szólt hozzám.
- Hééé, emberek. Mi van? Mért nem vesztek észre?!- Fél őrülten kiabálni kezdtem, de nem figyeltek. Émelyegni kezdtem ,majd összecsuklottam. Képek villantak be. Egy szobában voltam lekötözve, igen erősen, szinte fájt a karom. Nem is bírtam megmoccanni, csak ide-oda tudtam nézni a fejemmel. Meztelen voltam, és fáztam. A szoba nagyon ismerős volt, pont ugyan olyan, mint amiben nem rég keltem fel. A Doki hozzám lépet, és tűket nyomot belém, majd az arca megváltozott. Istenem, milyen imádni való teremtés. Biztos megakar gyógyítani. De vajon hova tűnhetett?
Ki tisztul a kép. A földön fekszem, és a nyavajás bogár, ép felém tart. Félig halott, és így is hagyom, nincs más akivel lehetnék. Mi a franc történt velem? Össze esek, és álmodozok? Hol lehetnek az emberek? Rá nézek a vállamra, és sérülésem begyógyult. Tuti a doki csinálhatta ezt. Meggyógyítottak, de senki sincs itt. Egyedül vagyok. Nagyon egyedül. Talán megölték őket? Egy biztos, minél hamarabb el kell húznom a csíkot. Nem akarok itt megdögleni a semmiközepén.
Majd feltápászkodtam, és az öltöző helyiség felé vettem az irányt. Az az balra.

Feltápászkodsz, és elindulsz balra, most már jobban érzed magad, leszámítva hogy erősen sántítasz. Belököd az öltöző ajtót, mindenhol kinyitott szekrények, szét dobált holmik, karmolás nyomok mindenhol, egy-két mart lyuk is van az egyik falon. Elég nagy a helység, de kicsi a belmagasság, viszonylag biztonságba érzed itt magad. Csak az egyik szekrény van zárva, az se kulccsal. Megfordulsz, egy alakot látsz aki éppen kinyitja az ajtót, de nem tudod ki lehet az.

Be lépve az öltözőbe éreztem ,hogy sántítok. Biztos a fájdalom véget, de ezzel nem törődök. A helységben nyitott szekrények, és szanaszét dobált ruhák feküdtek. A falakon sav marta lyukak éktelenkedtek. Ez nem mutatott jót a jövőre nézve, ezek szerint vannak itt is sárkányok. Egy szekrény be van csukva. Oda megyek, és kinyitom, de még mielőtt megtehettem volna, valaki be jött az ajtón.
- Állj! Ki az? Ki maga? Mit keres itt? - kérdeztem az alaktól, közben a fegyveremet felé irányítottam, hogy bármikor lelőhessem, ha próbálkozik valamilyen piszkos húzással. Manapság az ember nem bízhat senkiben sem. Ahogy Ghostban sem bízhattunk.

Előre tartod a pisztolyt, viszont amint egyet pislantasz az alak eltűnik és egy fél halott csótány húzza magát be. Még mindig sziszeg, hű társként követ téged, úgy látszik ideges. Majd zörejt hallasz az ajtó mögül, nem tudod mi lehet az. Ekkor fél térdre rogysz, az esés és a szúrás a talpadon nem tett jót a bal lábadnak. Viszont az egyik nyitott szekrénybe ruhákat látsz, bár itt már nincs is olyan hideg, de fény alig van. Nagy levegőket veszel, érzed valami nincs rendbe veled...

Az alak eltűnt egy szempillantás alatt. Már megint játszik velem a képzeletem. Olyan, mintha be lennék gyógyszerezve. Vajon mit csináltak velem? Az ajtónál hallok valami zajt. A pisztolyt magamhoz szorítom. De az ajtó felé tartom. A könyököm az oldalamnál van, és úgy tartom oda. A másik kezemmel meglököm az ajtót, és tüzelésre készen állok, ha van valami ott, akkor lövök. Ha nincs, akkor felöltözök, és tovább állok a folyosón, a másik irányba.

Kitárod az ajtót, de még mielőtt lőhetnél egy rakat ruha, pár orvosi kacat és egy akta zuhan rád. Elesel, de hamar feltápászkodsz, szíved ismét majd kiugrik a helyéről, majd amikor elkezdesz öltözni megszédülsz. Már felvetted a gatyát, most jönne a póló de ahogy oda nyúlsz érte újra emlékképek jelennek meg.
Megint az ágyon vagy, egy üveglap mögül figyelnek téged a tudósok, majd egy sínen egy kocsi érkezik, egy tojás van rajta. A nagy nyálkás förmedvény szétnyílik, te próbálsz szabadulni, de a szíjak szorítanak, üvöltesz, de nem hallod saját hangod. Majd megmozdul az arctámadó...
Újra kitisztul a kép, magadra kapod a pólód, de ekkor begörcsöl a hasad, a lábadon ismét csípést érzel, újra a csótány cincálja azt.

Halom cuccos, és orvosi felszerelés. Gyorsan lekezelem a talpamat, majd felveszem a nadrágot, amit találtam. A póló felvételekor újabb szédülést éreztem. Majd megint a kór teremben találtam magam.
Le voltam kötve, és egy tojás állt velem szembe. Egy arctámadó közelített, nem tudtam mit csinálni, közben az orvosok, engem bámultak.
Újra az öltözőben találtam magamat. Fel vettem a pólót, és megnéztem a kötést a lábamnál, ( persze ha volt az orvosi cuccban, amikor magamra köthettem)
A csótány megint a lábamat marcangolta. Félre rúgtam, majd a pólóm alá nyúltam, hogy megtapintsam a mellkasomat. Érezni akartam a szívverésemet. Ezek után megfogtam az aktát, és olvasni kezdtem, ha nem találok semmi érdekeset benne akkor a folyosóra megyek, és a másik irányt választom. Ha netán találnék valami érdekeset a számítógéppel kapcsolatos kódot, akkor pedig a számítógépes terembe mennék be, és kipróbálom a másik kódot is.

A sebedet ellátod, szerencsére alap kiképzést kaptál, úgy néz ki nem lesz vele gond. Kinyitod az aktákat, de csak egy két haszontalan leírás van benne, mind valamilyen kémiai szerről és DNS-ről. Viszont ott van egy leírás, hogy kell fájlokat kiírni discekre. Viszont mivel kódot mégse találsz, így hát megindulsz kifelé, viszont pislákolni kezd a lámpa pont a T elágazás közelében és fura hangot is ad. Valami különös érzés fog el téged, amikor előbb megnézted a szíved semmi baja nem volt, most sincs, úgy látszik valami nincs teljesen rendben veled. Pisztolyod egyre hidegebb, a ruha mintha izzana testeden, torkod száradt.

Olvasok egy cseppet a kémiai, és DNS dologról, majd tovább megyek. Kint a folyosón egyre rosszabbul érzem magamat. A T elágazásnál a lámpa fura hangokat ad ki. Nem tudom, hogy mi folyik itt. Kétségbe esésemben, belelövök a lámpába. Majd szét nézek a folyosókon, hogy merre mehetnék. Nem tudom, hogy mi a probléma velem.

Felnézel, a lámpa pislákol, gondolkodás nélkül bele lősz egyet. Az kialszik és megszűnik a vakító fény, tisztán a lámpa mögé látsz. Valami nyálkás cseppen a fejedre és meglátsz valami sötét foltot, hamarosan kiveszel egy összegubózott lényt, látszólag még alszik, banán alakú feje nem mozdul, vastag nyálka réted borítja, a lövésed viszhangját hallod, mintha az idő belassulna. De a lény nem mozdul, csak nézed és mintha egyre távolabb lenne...

a vakító fény megszűnt, amikor a golyó elhagyta a pisztoly csövét. ezek után, már jobban kivehettem a terepet. A lövés hangja ismételte önmagát. Valami rá cseppent a fejemre. Meg dörzsöltem, és nyálkás volt.
- Mi az, nem cserélték ki a csövet?- felnézek, és egy lény van begubózva felettem, de nem kelt fel. Nem is moccan. A pisztolyt felé tartom, és várok pár másodpercet, hogy mit reagál. Ha semmit, akkor nem lövöm le. Spórolok a lőszerrel. De szívem szerint agyon lőttem volna, ha lenne agya. Annyira megijesztett a fekete nyálkás testével. Ezek a lények nagyon agresszívek, és gyorsak. Elindulok a folyosón, de olykor olykor vissza pillantok fegyveremet magamnál tartom szorosan.

A lény nem mozdul, csak csöpög, arrébb is állsz mielőtt mindened ragadna. Lassan megindulsz, majd sietni kezdesz, hátra pillantva semmit nem látsz és megint semmit. Belököd az ajtót ami a hosszú folyosóra vezet, itt még hidegebb van, még ruhában is érzed. De egyszer csak a lábad nem engedelmeskedik, rosszul leszel, szíved megint őrülten verni kezd, hányinger jön rád.
Látsz egy ablakot, bent csak füst van, majd egy félig széttépett embert látsz aki még kapálózik feléd, de te túl messze vagy és le vagy kötözve.
Mire rendbe jössz a földön vagy és remegsz, lehet túlterhelted a szíved...

A lény nyugodtan aludt. Én egyre rosszabbul éreztem magamat. Majd össze estem, és újabb képeket láttam. Egy szét szabdalt ember kapálózott felém, de messze volt, és én le voltam kötözve. Egyszerűen nem értettem ,hogy mi folyik itt. Majd magamhoz tértem, és nagyon remegtem. Tovább mentem a folyosón, hát ha megtalálom a kijáratot.

Összeszeded magad és elindulsz, de kijáratot sehol nem találsz, csak ugyan olyan ajtók minden fele, öt darab egymás után. A falon különféle figyelem felhívó feliratok és egy "XENOMORPH VESZÉLY" feliratot is látsz. Az a fura, hogy másfele nem látsz ajtókat és az ajtókon sincs üveg, viszont nyitni még nem próbáltad őket. Kívülről különös hangot hallasz, mintha valami megmozdult volna, majd ahogy átnézel az ablakon, mintha valami mozgást látnál abból az irányból, ahol a számítógép van. Gondolatok siklanak át a fejeden, belülről érzed nem vagy jól.

Egyre rosszabbul érzem magamat, de tovább haladva, látok öt ajtót egymás mellett. A falra ki van írva, hogy Xenomorf veszély. Ez nem kecsegtet jól számomra. Elkezdek egy picit gondolkodni az agyamba. Szóval ezek tudatosan tartottak itt lényeket. Egyértelmű, hisz a falra is ki van írva, és láttam is egyet, meg az öltözőben lévő sav marta nyomok, és a csomó vér. Hát nem vagyok egyáltalán jól. Számolnom kell azzal, hogy több dög is van. Megszámolom, hogy mennyi a lőszerem. Egyet elhasználtam, akkor 11 golyó a tárban. Egyet meg hagyok, hogy ha már nem húzom ki, akkor fejbe lövöm magamat.
Gondolat menetemet ismét zajok zavarták meg. Ugyanis a gépek felőli oldalt mozgást láttam, és hallottam. Rosszra következtettem belőle, így gyorsan az 5 ajtóból, az egyiken bementem.

Megindulsz az egyik ajtó felé, de csak felkenődsz rá, mivel zárva volt, jó nagy zajt csapsz, ami visszhangzik a folyosón. Utána néma csend következik, amit csak a köhögő rohamod tör meg, szinte megfulladsz, de végül légzésed helyre áll. Benyitsz egy másik ajtón, gépek mindenhol, egy plexi lap van előtted, odaát egy terem, benne egy lekötözött ember, nem mozdul. Úgy érzed mintha magadat látnád ott, körülnézve meglátsz egy kést a földön és egy csomó papírt. Ott is van egy kis számítógép és pittyeg.

Az első ajtó zárva volt, de a második nem. belépve a helyiségben egy csomó papírt, és egy egy tört láttam, meg egy számítógépet. Beljebb egy plexi üveg volt, amin jól át lehetett látni a szomszéd helyigébe. Ott feküdt egy ember, aki le volt kötözve, és nem mozdult. Magamra emlékeztetett. Végre találtam valakit. De hirtelen köhögni kezdtem, majd nem megfulladtam.
- A a frász van velem?
Az ajtót magam mögött becsuktam, és a pisztolyomat magamnál tartottam, hogy használjam. Körbe néztem, majd a kést elvettem. Elsőnek a számítógéphez mentem ,hogy meg nézzem mit mutat. Ezek után olvasni kezdtem a papírokat. Remélem még él a szerencsétlen pára.

Felveszed a tőrt, majd a számítógéphez sietsz, ugyanúgy a jelszót kéri de meglátsz filctollal írt jeleket, pont a monitor felett:
TTUZ9
Amikor átnyálazod a papírokat néhány ábrát látsz, főként xenomorph "keltetésről" és amikor kinézel a fickó mellkasán egy óriási lyuk tátong, vérbe fagyott az arca, alsó testéből hiányoznak nagyobb darabok. Ahogy visszaemlékszel valami anyag bejuttatásáról volt szó... a másik lapokon. Hátborzongató érzésed támad amikor a gyomrod tekeredik egyet, a hideg is kiráz.

Fel vettem a kést, és megtaláltam a másik kódot. Ennek nagyon örülten, de amit megtudtam, annak nem. Egy kísérletről volt szó, amiben a befecskendezős dózisú, mutáns alienek jutottak eszembe. Mit is mondott, a számítógép zsenink? A beültetett páciensekbe egy különleges anyagot juttattak be a szervezetükbe, így az alienek át vették a tulajdonságaikat. Ekkor a gyomrom összeugrott, és megcsavarodott.
- Uram atyám, akkor bennem is van egy? - nézek meghökkenve magam elé, és a hasamat bámulom, majd a rosszul léttől szédülni kezdek. - Vajon mennyi időm van hátra? - rázni kezdem a fejem, és ütni az asztalt, mérgemben. - Az istenit, nem akartam megdögleni pont így. Áhhhh. Nincs választásom. Ezek a lények kurvára erősek. Ha egy újabb populációt alkotnak, az végzetes lehet még jobban ránk nézve, hisz így is kemény ellenfelek. Most meg génmódosítással elsöprő erejük van.

Meg fogom a kódot, és feltöröm a gépet, ha itt nem lehet, akkor a vissza megyek a másik szobába, ahol legelőször találkoztam a kód első felével.

A Gépet feltörve kutatási adatokat nézek. Tudni akarom, hogy mivel állok szembe. Hányan lehetnek, és melyik, mire képes. Ha ilyen lényeket alkotnak, akkor tuti van ellenszerük rá. Valami jó fegyver ( mint a doom-ban ) ! Meg akarom nézni az épület terv rajzát.

Megfogod a papírt és visszamész a másik szobába, mert amikor a géphez mész az leáll. A hideg folyosón felnézel, az idegen még mindig ugyanúgy lóg és csöpög, utad közben követ egy félholt csótány. Belépve a szobába mintha valami megváltozott volna, de nem tudod mi, csak érzed. Oda mész a géphez, beütöd a kódokat és egy parancssor jön ki... látszólag egy alap DOS-s rendszer, ami szokatlan egy ilyen kaliberű gépen. De még mielőtt akármit tehetnél újra érzed a különös érzést, földre buksz, rosszul vagy.

Az arcmászó fészkelődik előtted a tojásban, ekkor hirtelen vörös fények kezdenek villódzni és sziréna szólal, az előtted lévő szobabába valami betör és ott füst árad, visszafordulsz egy hirtelen hangra. Az arcmászó morgásától el fog a halál félelem, de csak azt látod, amint a sárga, pókszerű lény eltűnik a szellőzőbe, majd erős sípolást hallasz.

Amint kitisztult a kép feltápászkodsz, de a pisztolyod nem találod, és egy kísérteties hang is hallatszik odakintről.

Vissza megyek a másik számítógépes szobába. A folyosón, még mindig ott éktelenkedik a nyálka, amit az alien a plafonról csöpögtet. Édesen alussza az álmát. Jó lenne belelőni, de spórolnom kell a lőszerrel, ezért tovább haladok.

A szobában különös érzés fogott el. Oda lépek a géphez, és egy dos alapú rendszer tárul elém. Idegességemben körbe nézek, és valami aggaszt, mintha megváltozott volna valami, de nem tudom, hogy mi. Ekkor rám tőr a rosszullét, és összeesek, majd gubót formálok, mint az alien társam odakint.

Egy újabb emlékkép jelenik meg előttem. Egy alien tojás néz velem farkas szemet. Épp ki akar kelni az arctámadó, de valami megzavar minket. Füst takar el mindent, csak a villódzó lámpa fény, mutatja a füst rétegben kirajzolódó petét, ami eltűnik a szellőzőben. Nagy sípolás következik.

Ezután felkelek, és észre veszem, hogy eltűnt a pisztolyom. Különös, pedig itt volt leesve, körbe nézek de nem találom. Valaki elvihette.
- A csótány?- keresem mérgesen a kis dögöt.

Meg nézem ,hogy nálam van e a kés. Valami fura és ijesztő hangot hallok kintről. Nem tetszik, ezért csak várok, és keresek egy széket, hogy használni tudjam a harcban.

Kintről csizma kopogást hallasz, a székkel a kezedben várod ki lehet az. Meglepetésedre egy őszülő hajó, negyvenes, sebes arcú alak lép eléd, pisztolyod a kezében.
- Hiszel a szellemekben Iván? Csipkerózsika... valami kibaszottul zavar.
Odasétál a géphez, valamit pötyög, közbe leteszi a fegyvert. Majd hirtelen eltűnik, te állsz a gépnél, már be van írva egy parancs: HELP de még nem aktiváltad. A fegyver ott hever a gép tetején még egy tárral, a székre leülsz, ami a feneked alá került. Borzongató érzés fog el, mint amikor valami megmagyarázhatatlant érzel, körbe nézel de az alak már eltűnt.

Kopogást hallottam. Mint ha valaki kintről lépéseket tenne az ajtó felé. belépve nagyon ismerősnek tűnt. Sebes volt az arca, mint Bisurnak. Olyan kötekedő hangja volt, mint Bisurnak. Ugyan úgy, hívott engem, mint Bisur, ( Csipkerózsika Iván
- Hiszel a szellemekben Iván? Csipkerózsika... valami kibaszottul zavar.

- Bisur, te vagy az? - nézek rá meglepődötten. nyújtanám felé a kezemet, de ő rám se néz. Valamit csinál a géppel. Majd leteszi a fegyvert. Pont ugyan azt a pisztoly, amit én találtam. Bisur ezek után eltűnik.

Régi riválisom. A hülye viccei. A gránát, és az éppen ugrásra készülő őrmester. A klotyó, ahol találkoztunk, amikor szörnyű események között elváltunk. Arcomat mosolyra húzom. Nem tudom, hogy él még, de az első dögöt megölöm az ő tiszteletére, a többit Aim, Rex, s kocka ember, és honfitársam, meg az őrmester tiszteletére.

Körbe nézek, de nem találom sehol. A fegyvert felveszem, és a tárat elrakom. Ránézek a monitorra. Kezdi égetni a szememet. HELP. Az az segítség. De kinek segítsek én? Majd lenyomom a parancsot. Hogy került ide a fegyverem plusz egy tárral? Furcsa érzés töltött el. Valaki szórakozik velem.