Eligazító terem

A katonák ide jönnek eligazításra a küldetéskkel kapcsolatban.

\\Folyosók//

Belépve székeket és egy projektort látok, plussz egy-két egyenruhás fazont. Leülük a legközelebbi székre, és szemügyre veszem a terepet.
~ Csak én vagyok? ez hogy lehet? ~ ránézek az órámra ~ Franc! 8 óra. Még van egy teljes órám.
Találok egy kis asztalon valami újságot, azt kezdem el olvasni.

Pár perccel, miután bejöttél, kinyílik az ajtó, majd belép az őrnagy, utána pedig egy öltönyös fazon. Első ránézésre, valami pénzeszsák lehet. Leül az őrnagy az asztal legvégére, majd egy dossziét csúsztat feléd.
- Kérem, nézze meg!- szólal meg hirtelen.
Az első oldalon, egy fénykép díszeleg, egy épületről. Ez alatt mindenféle adatok, a helyről, a bolygóról, amin elhelyezkedik.
Igaz, hogy most jött, de maga tűnik a legalkalmasabbnak erre a feladatra. – Mély levegőt vesz – Bemutatom Larry With-t! Ő annak az épületnek a tulajdonosa, amit a képen látsz. Pár hete elfoglalták a xenomorphok. Ez csak a kisebbik baj, mivel az épületbe fontos dokumentumok maradtak. Ezeket vissza kéne szerezni, majd biztonságban visszahozni. Nem mondhatom el pontosan, hogy milyen anyagok vannak ezeken a dokumentumokon, de nagyon fontosak. Ha lehetséges, pár órán belül készüljön el, majd jelentkezzen, a dokkba.

Egy őrnagy meg egy öltönyös fazon lép be. Felállok, tisztelgek, majd int, hogy foglaljak helyet. Leülök, és egy dossziét csúsztat felém. Kinyitva egy kép van egy épületről, meg pár adat. Figyelmesen nézem, majd bemutatja az őrnagy az ölötnyös csókát. Elmondja a szituációt, amire én fapofával reagálok.
- Kit kapok segítségül? Vagy egyedül kell bemennem abba a romhalmazba? - teszem fel a kérdést, és várom a választ

- Természetesen lesz csapata. Ön lenne a 10-dik tag, de egyben az egyik legfontosabb is. – folytatja kicsit nyugodtabb hangon – Bár meg kell jegyeznem…
Mielőtt folytathatta volna, villódzni kezdenek a lámpák. Az őrnagy ránéz az egyik tengerészre, majd amaz, bejelenti a hibát.

//kicsit bőveben is kifejezhetnéd magad. xD//

- Természetesen lesz csapata. Ön lenne a 10-dik tag, de egyben az egyik legfontosabb is. Bár meg kell jegyeznem… - elakad a szava és elkezd pislákolni a lámpa. Az őrnagy egy katona felé néz, aki veszi az adást és jelenti a hibát
- A másik 9 emberről lehet tudni valamit? Zsoldosok, tengerészek? Vannak köztük civilek? Nem túl nagy kérés egy lista a rangjukról, meg képességeikről? - teszem fel a kérdést
~ Újra csapatban. Utolsó csapatmunkámat csak én éltem túl... Mivan ha most is? Nem! Sikeresen teljesítjük a küldetést, és senki sem fog meghalni! Senki! ~ futnák át az agyamban az előbbi gondolatsorok, majd visszanézek az őrnagyra a választ figyelve.

- 7 tengerész és 2 helyi zsoldos, akik ismerik a területet.
Ám mielőtt folytathatná, most egy sziréna hangja szakítja félbe.
- Ezredes! Mi ez már megint?! – kérdi ingerülten, az őrnagy.
- Mac, mi ért indult el a riasztó?
- Valaki elindította, a C blokkban. Azonnal utána nézek – szólal meg egy hang a rádiójában. – Nem néz ki túl jól a helyzet. Valamit találtak a szenzorok, a szellőzőben. – mondja bizonytalanul és egyben sietve. XENOMORPHOK! Méghozzá 2!
- A francba is! Ez biztos!?
- Igen! 100%
- Őrnagy, most mi legyen?
- Kiszedjük őket! Raynor, a küldetése, elmarad. Ezredes, mennyen vele, a fegyverraktárba. Gyűjtsön még pár embert, és likvidálják őket!
- Igenis, uram! Gyerünk katona!

Xenomorphok. Jobbat nem is várhattam volna az első napomon. És én még azthittem hogy elmegyek arra a bolygóra és szép csendesen leszedem azt az anyagot a gépről a 9 fegyveres ramboval és jövök vissza. Lóf*szt....
Alienek támadják a Gateway-t..
~ Talán a Mars jobb lett volna.....
- Vettem uram! - mondtam, és fordultam a katona felé aki intett hogy kövessem. Felpattanva leraktam a dossziét és végigfutott az agyamon.
~ Ezek a dögöt bárhol lehetnek. Csak a fegyvertárig jussak el élve!




\\Boccs hogy rövid lett, de késő van, és ennyire futotta:) még1szer bocs, többi hoszabb lesz//

//Landolás//

Be is értek egy nagy teremben, székek vannak szépen sorba rakva. Körül belül 20 embert látsz és elöl egy magas rangú tart eligazítást. Tekintetek felétek fordult.
- Mit képzelnek maguk?! Majd pont magukra fogunk várni? NA tegyék le a valagukat és a maradék idegsejtjeiket koncentrálják ide. Az egyik hajónk épp ide tart. De súlyos sebesültek is vannak, maguk kimennek és segítenek rajtuk. A hajó már várja magukat, de előtte a fegyvereiket vegyék ki! Mozgás!
A tömeg oszlani kezd és te követed őket.

(Folytatás a Fegyverraktárban)

//Segélykérés//

Megszaporázod a lépteid, amint rájössz milyen kevés is az az öt perc egy ilyen nagy helyen. Utadat a folyosón semmi nem akadályozza, így el is érkezel az eligazítóba. Itt soha nem nyugodt senki, mindenki rohan, parancsot teljesít. Látszólag csak egy ember áll nyugodtan, nem látod jól, ahogy azt a fickót se láttad, aki szólt neked. De ahogy megfordul megpillanthatod a sebhelyes arcú admirálist. Eddig nem igazán láthattad, még, nem visel semmi féle megkülönböztető jelzést,csak egy pólót és egy terepszínű nadrágot, valamint csizmát. Az incidens után került ide, amikor néhány xenomorph bejutott a gatewayre, azóta minden rendben és fegyelmezetten megy itt.
Feléd fordul majd az órájára néz, ezután megszólal.
- Pontosan öt perc, elvártam magától. Jöjjön, üljön le!
Majd helyet foglal egy sarokban egy gép mellett, van még egy szék mellette.

//Segélykérés//

Eléggé nyüzsög itt az élet, mint mindig. Habár túl sokat nem járt még itt, hiszen csupán egy közlegény. Így hát még csak nem is altiszt, avagy szakaszvezető. Egy ideig figyel, hogy megtalálja azt akit keres, pontosabban aki idehívta őt. Hamarosan meg is találta. Nyugodtan állt a sok rohanó ember között. Így hát elindul felé a tömegen keresztül. Viszonylag eléggé könnyedén törte magának az utat.
- Uram! Hivatott? – teszi fel a kérdést a tisztelgés után.
Majd bólint egyet a dicséret hallatán. Habár ez igazán nem az, hisz azt tette, amit elvártak tőle. Gyakran viselkedett így, habár nem tartja magát karrierkatonának. Hisz még csak közlegény, pedig már két, habár sikertelen küldetésen vett részt. Így hát követte őt a gép mellé, majd amint leült az admirális, ő is leül a másik székre.
- Miért hivatott, uram? – kérdezi meg.

Helyet foglalsz, kérdésedre hamarosan választ is kapsz. Az egyik monitoron a föd térképe jelenik meg majd, Londonra közelít, ott is az egyik kerületre, ahol megjelenik egy piros pont. Majd néhány adat és egy morze jelzéshez hasonló hallható.
- Vészjelzést fogtunk Londonból, teljesen emberi adás, evakuálást kérnek. A maga dolga lesz egy csapattal lemenni, mint robbantás szakértő, és segíteni a mentésben. Remélem világos voltam.
Megáll egy kicsit, majd pötyög a gépbe párat, mire a kép eltűnik és a normál vezérlőpult jelenik meg.
- Szerelkezzen fel és fél óra múlva jöjjön vissza, addigra a többiek is itt lesznek.
Majd feláll és elmegy.

//Segélykérés//

Majd figyeli az eseményeket és az adatokat, amiket a monitoron megjelenít a számítógép. Először elkerekedik a tekintete, amikor megpillantja a Földet. Ekkor felröppenek belőle az emlékek, amikor még a Földön harcolt azokkal a bogarakkal. Eléggé rossz emlékei vannak. Volt, hogy napokig nem aludt.
- Nem lehet, hogy a spearek műve ez? – teszi fel a kérdését. - És pontosan mi lesz a munkám ott. Mit kellesz felrobbantani?
Hiszen végső soron ők is emberek, ha nem is éppen egy oldalon állunk. De úgy fest a döntést már meghozták odafönn. Így mennek. Minden féle képpen.
- Értettem, uram. Akkor fél óra múlva. – mondja neki.
Végül tiszteleg a távozó tisztnek és ő is elmegy a dolgára. Pontosabban felszerelkezik, mindennel amivel kell. Felszerelése mégpedig a szokásos lesz.

Gyorsan teltek a percek, nagyrészt rohanásból állt. De végül sikerült össze kapnod, mindened amire szükséged lehet, és már vissza is rohantál. Csakugyan ott áll egy csapat, látszólag hat ember, te vagy a hetedik, ebből csak egy nő. Elég szemet gyönyörködtető látvány, főleg a feszülős katona cuccban, de hamarosan már más fele terelődik figyelmed. Megint ugyanaz a személy, most kicsit konkrétabban beszél, egy kivetítő előtt.
- Nos azért vannak itt mert egy mentő akción fognak részt venni. Londonból kaptunk vészjelzést, egy túlélő csoport küldte a jeleket. Ez biztos, elzárva vannak a romok alatt, ezért húzhatták ki eddig. Nem szépítem a dolgokat, London veszélyes hely, valószínű nem sikerül az akció és lesznek akik meghalnak, de kötelességünk mindent megtenni. Remélem érthető voltam. Irány a hangár!

//Folytatás a dokkoknál//

//Segélykérés//

Sok felé szaladt eddig a felszerelésért, de aztán végül is csak sikerült összeszedni minden kelléket. Majd fél óra múlva már visszatért az eligazítóba, ahol már várta is a csapat, akikkel le fog menni a bolygó felszínére. A tekintete megakad az egyik katonán. Aki speciel nő. Eléggé szemet gyönyörködtető és fantáziát megmozgató. De az eligazítás mindjárt kezdetét is veszi.
Eléggé röviden is tömören magyarázza el a dolgokat, de neki még mindig nem tetszik a dolog. Lehet egy csapda is és akkor belesétálnak. Valószínűleg egy ilyen csapdát nem élnének túl. Bár a férfinak igaza van. Lehet, hogy még csapda nélkül sem élik túl a dolgot. De menni fog. Parancsot kapott, így menni fog a bolygóra.
- Igen, uram. Érthető volt. – mondja ő is remélhetőleg a többiekkel együtt.
Végül követi a többi katonát a dokkok irányába. Reméli, hogy izgalmas kaland lesz, de azért túlélik. Hisz valószínűleg a Földre nem épp kezdőket küldenének.

Egy kis kavargás után végre eltaláltam a B blokk eligazítójába. Az eligazító termet most elkerültem, egyenest a parancsnoki irodába mentem.
A vicc az egészben az volt, hogy magamtól találtam ide.
Bármikor, bárhol megkérdeztem bárkit, azonnal leráztak.
A civilek féltek tőlem és elkerültek, még csak szóra sem méltattak.
A katonák pedig elhajtottak vagy csak szimplán oda se figyeltek.
Én mondom, bolond faj az ember. Csak a külső alapján megítélni másokat.
Szörnyű! De mindegy. A saját erőmből megtaláltam végre a parancsnoki irodát és határozott léptekkel elindultam felé.
Az eligazító teremtől nem volt messze, csak egy rövid folyosó után balra.
Mikor odaértem, megálltam az ajtó előtt, aztán udvariasan bekopogtam.
Bentről egy igen erős férfi hang szólt ki.
- Szabad! Mondta.
Az ajtó kinyílt előttem, én pedig nyugodtan besétáltam rajta.
Bent egy egészen szép kis iroda volt berendezve. Középen egy asztal, azon egy terminál és egy bögre.
Néhány toll és papír is helyet foglalt az asztalon, És persze az asztal mögött a parancsnok, amint épp olvasgat valamit, közben a lába az asztalon.
Egy darabig felém se figyel, aztán amint az asztala elé állok, kikukkant egy kicsit az olvasmány mögül.
Végül leteszi az olvasmányt, leveszi a lábát az asztalról és az asztalra könyökölve unottan kérdezi:
- Mit akar?
Előveszem az immár gyűrött parancsot és leteszem az asztalra.
- A 628-as android szolgálatra jelentkezik a Gateway állomásra! Jelentem határozottan.
A fickó felkapja az asztalról a papírt, majd figyelmesen olvasni kezdi.

A fickó szépen végig olvassa a papírt, majd rád tekint, egy kis időre elgondolkodik majd elmosolyodik. Egyet biccent majd határozottan válaszol.
- Remek! Első útja a fegyver raktárhoz vezet, utána a lőtérre. Miután teljesített egy próbakört... beosztom az egyik osztagomhoz, a lőtéren már várni foglya azt osztag parancsnoka. Vette? És most nyomás!
Ezután teszi tovább a dolgát és átnézi a jelentéseket, ahogy nézed egy perc alatt átfut több oldalt.

//Egy kis fogócska//

Már vagy egy hónapja másból sem állnak a napjaid, mint, hogy minden nap azokat a nyavalyás dögöket keresed, akik befészkelték magukat a bázisra, minden órában készültség van, mindig résen kell lenni, már volt nyolc kisebb támadás, legtöbbször civilek, és soha nem sikerült elkapnotok őket. De ma úgy néz ki, a nyomukra bukkantatok, de egyike vagy a nyolc fős csapatnak, akiknek ki kellene őket füstölni.
Hirtelen a bázis megremeg, és jelentik, hogy valami a bázis oldalának csapódott, elég nagy erővel, új feladatot kaptok, irány a lezárt F blokk és utána kell néznetek mi történik, de előtte természetesen a fegyver raktár. Megtisztelő feladatot kapsz, te vagy a csoport vezetője.

*Már egy hónapja szüntelenül készültség van, mert Gatewayre fel jutottak azok az átkozott idegenek és sehol sem találjuk őket. ~Hogy juthattak fel az állomásra?~ Kérdeztem magamban, miközben kerestük őket nyolc kisebb támadás történt és csak civilek estek áldozatul és soha nem értünk oda időben. De lehet, hogy most már a nyomukba akadtunk és itt az idő, hogy elpusztítsuk őket. De hirtelen új feladatott kaptunk, mert valami neki csapatot a bázis oldalának és most le kell mennünk a F blokkba. De előtte még közlik velem, hogy én vagyok a csapat vezetője, egy kicsit aggódok amiatt, hogy megfelelek-e csapat vezetőnek. Ezután oda megyek a csapathoz hozzájuk szólok. -Mindenki figyelem, most a fegyver raktárba megyünk, azután az F blokkba, hogy kiderítsük, hogy mi van ott!- Egy kis szünetet azután folytatóm. -Ha nincs akkor inkább induljunk!- Fejeztem és elindulok, közben mutatok nekik, hogy kövessek a fegyver raktár felé. ~Istenem segíts minket győzelemre a gonosz felett!~ Mondom magamban menet közben.*

Bishop admirális láthatólag örül, hogy nem ellenkezel, még félszemmel látod, hogy elereszt egy mosolyt modorod hallatán, majd lelép, mindig van valami dolga, főleg mióta a dögök befészkelték magukat. Egységed hét emberből áll, a nyolcadik te vagy. Látásból már ismered őket, elég kemény fiúk. //PM-ben megy majd a lista// Hamarosan el is indultok a fegyverraktárba.

//Folyatás ott//

Egy kis futás után megérkeztem az eligazítóhoz. Az ajtóban megálltam 2 másodpercre kifújni magam és a szememmel megkerestem az admirálist. Tisztelegve odaálltam elé.
-Üdv uram George Doyle közlegény szolgálatra jelentkezik.

- Remek, ezt vártam magától. Foglaljon helyet, mindjárt itt lesznek a többiek is, akkor elmondom a részleteket.
Ezután még két fickó érkezik meg a terembe, olyanok mint te, újoncok. Őket is várja egy két kedves szó.
- Remek! Már jó ideje várunk magukra, hol az ördögben voltak? Gyorsan üljenek le és figyeljenek.
Ezután az egyik monitoron egy hajó képe, tervrajza és adatai jelennek meg:
Név: Aurora
Típus: M osztály
Legénység: 7 fő
Rakomány: Élelmiszerek és egyéb hasznos dolgok
Azonosítási kód: PDTCK08912
Kapitány: G. Crysmann
Jelenlegi feladat: Rakomány leszállítása
Úti cél: Titkosítva
Fegyverzet: 7 pisztoly és lángszóró (Önvédelem esetére)
Nyilvántartva: 2189. 03. 15

- A hajó nem rég jelzett, segítséget kérnek, feltételezhetően egy idegen jutott a fedélzetre, egy embert már megölt. A C szinten tartózkodik a dög, el van zárva, szóval nem okoz több gondot, egyenlőre. A maguk dolga, hogy egy kisebb hajóval odamennek, evakuálják a legénységet, majd elintézik a Xenomorphot. Minden világos?! Akkor irány a fegyverraktár, majd a dokkok, ott a pilóta már várja magukat.

- Remek, ezt vártam magától. Foglaljon helyet, mindjárt itt lesznek a többiek is, akkor elmondom a részleteket.
Kicsit később még ketten befutnak.
- Remek! Már jó ideje várunk magukra, hol az ördögben voltak? Gyorsan üljenek le és figyeljenek.
Ezután Bishop ismerteti a helyzetet.
-Minden világos?! Akkor irány a fegyverraktár, majd a dokkok, ott a pilóta már várja magukat.
-igenis uram!
Majd két társammal együtt elindulok a fegyverraktárhoz.