Orvosi részleg

Ez a katonáknak felállított orvosi terem.Itt látják el a sebesülteket.Felszerelésben igen fejlett,minden megtalálható ami kellhet ahhoz, hogy akár egy félhullából élőt varázsoljanak.Beleértve azokat akiket megpetéztek.
Több teremből is áll,termenként 3-3 ágyat tolnak be,de akadnak magánszobák is.

//Előzmény: Destiny csempészhajó//

*Az első amit hall Bisur,a szívmonitor hangja.Nem érez fájdalmat.Kinyitva a szemét egy ismerős nőt pillant meg Dr. Sherona Simpson ül az ágya mellett.
-Jó reggelt Bisur.-*mosolyogja.Az arcán egy hatalmas lila folt éktelenkedik és szemöldöke le van ragasztva.*
-Már azt hittem elveszítettük...Ne-ne..Csak maradjon nyugodtan.Kér valamit?-*majd bejön egy másik orvos és elkezdi nézegetni a gépeket.*
-Stabilnak tűnik...A kérdés hogy mentálisan...-
-Shhh! Nem lesz semmi baja.- *szólja le az új orvost,aki aztán ki is megy bólintva.*

Bisur felismeri a helyiséget.Gateway.Orvosi részleg..Hogy hányszor kötött már itt ki?*

Egy egyenletes hangot halottam.
~ Jaj ne a mozgás érzékelő... nem nem...
Majd kinyitom a szemem, és Sheront látom meg... mint valami angyal...
-Jó reggelt Bisur. -mosolygok rám-
~ Itt volt mellettem egész végig.
-Már azt hittem elveszítettük...Ne-ne..Csak maradjon nyugodtan.Kér valamit?
Enyhén megrázom a fejem amennyire lehet.
~ Hát egy puszi jól esne, de azt már csak nem kérek.
- Nem semmit, köszönöm.
Majd bejön egy doktor és rám tekint.
-Stabilnak tűnik...A kérdés hogy mentálisan...
Azt hittem fel állok ráugrok és elintézem mint egy rohadt dögöt... de rájöttem nem nagyon tudok mozogni...
-Shhh! Nem lesz semmi baja.
- Sheron... köszönöm, hogy megmentett... -nézek mélyen a szemébe-

-Megmentni?? Nem nem..Hisz még mindig itt vannak.....-*Majd az orvosi függönyök mögött a xenok árnyékai tűnnek fel.Ismerős berregő sziszegés,és a predalien hirtelen ráveti magát.

Kipattan a szeme Bisurnak és a rémülettől felugrik.Csak egy álom és egy megtörtént esemény egybefolyása volt.*
-Minden rendben?-*néz be egy vörös hajú szeplős nővérke a függönyök mögé.*
-Adjak nyugtatót megint? Már második napja nem alszik Art Közlegény.-
*Bisur visszadől ha kér ha nem.Már lassan 1 hónapja történt de még mindig kínozza a rémálom.Hol Freez hol Tex hol Iván arcát látja.A halott társak emlékei kísértik.
A Doki új küldetést kapott,Shade és Aim pedig új beosztást.Hangokból emlékszik hogy bent jártak.Meséltek a temetésekről,de ő maga nem tudott válaszolni.Kómában volt.
Azt se tudja milyen napszak lehet.Az űrben mindig este van talán..*
-Látogatója érkezik.Beengedhetem?-

A rémálom megint... leizzadtam majd felébredtem.
-Adjak nyugtatót megint? Már második napja nem alszik Art Közlegény.
- Köszönöm nem kell.
~ Hogy is van egy kis városkába eltűntek és csak az álmaidban térnek vissza...
Majd megjönnek az emlékek.
~ Mindíg is tudni akartam kómában mi a helyzet, furcsa dolog, teljesen megmagyarázhatatlan... mindenre pontosan emlékszem
-Látogatója érkezik.Beengedhetem?
- Persze.
Kissé jobban elhelyezkedem az ágyon.
~ Ha Tex szelleme lesz akkor már teljesen össze leszek zavarodva.

*A nő bólint Bisur szavaira.*-Őrmester.-*szólal meg a nővér.*-Bejöhet.-
*Az ajtó felől Coopman őrmester jelenik meg.Az orrnyergét jókora vágás díszíti.Feltehetőleg még a küldetés emlékére.*
-Bisur,maga átkozott anyaszomorító! A fene enné meg,sose hittem volna, hogy egyszer még örülök annak az elcseszett pofájának!-*lép be és valami igen groteszk,de mégis vidám mosolyszerű vicsor ül ki a képére.*
-Hogy érzi magát? Jobb lesz ha felépül,mert még rohadt sok dög van odakinn.-*megáll feszes tartásában az ágy mellett.*
-Maga és Iván, átkozott jó munkát végeztek.Az egész osztag hálás ezért...talán az egész kolóniai gyalogság is.Csak azt akartam, hogy ezt első ízben tőlem halhassa!-*köszörüli meg a torkát.A dícséret nem épp az ő reszortja.*-Ettől még ne szálljon el az agya! Ha felépült várják majd a parancsnokságon eligazításra!..Ennek két jó jele is van. Egy. Ismét szolgálhatja csodálatos kötelékünket,amit gondolom repesve vár! Kettő. A savmarta seggét, ezúttal nem az én hatáskörömbe fogják beosztani,mivel a Skullzt újjá kell szervezni..Ennyi!-*fordul is hogy lelépjen, de megáll majd benyul a tiszti kabát alá.*
-Itt egy kis emlék.Bizonnyal Iván is így akarná.-*előhúz egy magnumot,ami ismerős lehet már Bisurnak is.Szépen le van tisztítva a fegyver.Leteszi a Bisur melletti kis asztalra.*
-Részvétem a veszteségekért.-*ezt követően kimegy.*-A fegyver nincs töltve.

Bisur kipihenheti magát de egy két nap múlva már jelentkezhet is eligazításra, a Gateway parancsnokságán.*
//Ha akarod jegyezd fel a forgótáras 44es magnumot Iván "emlékére"//

Ki lép be... Coopman.
-Bisur,maga átkozott anyaszomorító! A fene enné meg,sose hittem volna, hogy egyszer még örülök annak az elcseszett pofájának!
~ Én se... mindegy... és neked van elcseszve az arcod ahogy látom
-Hogy érzi magát? Jobb lesz ha felépül,mert még rohadt sok dög van odakinn.
Ezen kicsit elmosolyodok.
-Maga és Iván, átkozott jó munkát végeztek.Az egész osztag hálás ezért...talán az egész kolóniai gyalogság is.Csak azt akartam, hogy ezt első ízben tőlem halhassa!
~ Eddig is hálásak lehettek volna... csak nem voltak túlélők...
-Ettől még ne szálljon el az agya! Ha felépült várják majd a parancsnokságon eligazításra!..Ennek két jó jele is van. Egy. Ismét szolgálhatja csodálatos kötelékünket,amit gondolom repesve vár! Kettő. A savmarta seggét, ezúttal nem az én hatáskörömbe fogják beosztani,mivel a Skullzt újjá kell szervezni..Ennyi!
~ Pedig már azt hittem... hozzá osztanak be.

Majd elővesz egy pisztolyt, a magnumot...
Be lassul az idő és csak az emlékére szót hallom. Képek peregnek le...
~ Egy igazi barát...
Majd haragra kapok, legszívesebben felállnék és megennék miden dögöt.
De inkább csak megfogom a revolvert és nézegetem.

//Thomas Martinez icipici kalandja///

A gyengélkedőn ébredsz, egy külön kis szobában, gépek körülötted, fogják életjeleid, adagolják az infúziódat. Hamarosan egy nővér siet be egész jól néz ki... igazából nincs sok bajod, csak a bal karod és oldalad fáj hihetetlenül. Van melletted víz és gyümölcs is, kényelmes az ágy.
- Látom felébredt. Émelyed? Szédül? -kérdi a nővér-

*Felébredek egy ágyban és gépek vannak körülöttem látom, hogy infúzió van rajtam. ~Hol vagyok? Mi lett a többiekkel?~ Kérdezem magamban hamarosan egy nővért láttok bejönni a szobába és kérdezett tőlem. - Látom felébredt. Émelyed? Szédül? - Kérdezte tőlem erre hamarosan válaszolok. -Csak a bal karon és oldalam fáj, de ezen kívül nincs bajom!- Feleltem a nőnek, de hamarosan kérdezek tőle. -Megtudná mondani hol vagyok, és tudja mi lett a két társammal?- Kérdeztem érdeklődve a nővértől. ~Remélem nem haltak meg!~ Gondolom magamban.*

A nő megnézi a karod, de nem talál nagyobb gondot.
- A társai? -vonja fel szemöldökét- Jah igen... őket már kiengedtük. Egyébként a Gatewayen van. Ha megengedi most szólok akkor nekik, már meg akarták látogatni.
Ezután kimegy és ismét csak a folyamatos pittyegés marad a szobában rajtad kívül, ami jelzi az egyenletes szívverésed.

*Mikor a nővér elmegy, örülni kezdtem amiatt, hogy megtudtam, hogy a társaim jól vannak és Gateway-en vagyunk. Ezután fel ülők elkezdek imádkozni. ~Köszönöm Istenem, hogy kiszabadítottál minket!~ Mondom magamban, ezután elkezdek spanyolul néhány imát mondani, miközben várok. ~Remélem nem kell sokáig itt maradnom!~ Mondtam magamban imádkozás közben.*

Imádba bele zavar egy hang, valaki kopog az ajtón, majd az hamarosan kinyílik. Besétál két társad, látszik rajtuk, örülnek, hogy látnak. Utánuk még bejön öt darab férfi, magasak, izmosak, erősek, de látszik van sütnivalójuk, nem azok az izomagyúak, az első ami feltűnik rajtuk, az, hogy nincs rajtuk egyenruha, vagy ismertető jelzés. Bólintanak neked, majd körbe állnak.

*Imádkozásomat megzavar egy kopogás, nem sokkal később bejön a két társam. -Jó titeket újra látni.- Mondtam nekik, de nem sokkal bejön öt férfi akik elég izmosnak látszanak és nincs rajtunk egyenruha. ~Mit akarnak ezek itt?~ Kérdeztem magamban. Kis idő után körbe állnak, kicsit aggódok. -Kik maguk, és mit akarnak tőlem?- Kérdeztem tőlük.*

Reznov válaszol először kérdéseidre. Miközben végigmutat az embereken.
- Ők mentettek ki minket a bunkerből. Gondoltam azért kíváncsi voltál kik voltak azok.
Majd végülis az öt férfi sietve távozik, amint lehet, valószínű dolgok van még, szóval csak hárman maradtak. Ezután elbeszélgettek egy jó darabig, amikor is lejár a látogatási idő. Itt az idő, hogy menjenek.

*Reznov elmondja ők öten mentettek ki minket Ryushiról, de nem maradnak sokáig mert biztos dolguk van máshol mikor kifelé mennek megköszönöm nekik, hogy ki menetek. Ezután hosszan elbeszélgetek a társaimmal, de amikor lejár a látogatási idő ők is távoznak. ~Vajon meddig kell itt maradnom, mert nincsen nagy!~ Mondtam magamban és vártam, hát ha történik valami.*

Martinez ezután még három teljes napot tölt a gyengélkedőn, míg nem teljesen felépül, ez alatt nem érkezik sok látogató. Azonban a harmadik nap már elengedik, egy doboz fájdalom csillapító kíséretében. Elfoglalhatja újra a szállását, találkozhat a többiekkel és persze kötelességtudóan várhatja a parancsokat.

//Szorgalmad miatt jóváírok számodra 2sp-t//