Dzsungel, Őserdő

Indákkal benőtt óriásfák,és dús aljnövényzet a jellemző.

// Éjlopó kalandja //

A hajó lassan leszáll, majd lenyílik egy rámpa. Azonnal lekúszol rajta, majd a királynő utasítása szerint betérsz a fészekbe. Egy régi bánya lehetett valamikor, több üreg is szolglt bejáratként, és vészkijáratokként. Az egész fészeknek tapasztalatlan szem számára nyoma sincs, az egészet ellepi a páfrány. Amint beérsz, a királynő üdvözöl, és máris egy feladattal bíz meg. Az egyik tisztást kell megnézned, ugyanis az ott őrt álló felderítőről nincs hír. Melléd ad egy másik dolgozót, majd a szűk résen kikúszva elindulsz a tisztás felé, nyomodban "társaddal".

Lassan megérkezünk. Érzem, hogy a hajó leszáll, a rámpa kinyílik, az emberek pedig elhagyják a hajót. Amikor teljes a csend és már nem is érzem őket, előbújok és megindulok arra, amerre a kaptárt sejtem. Hamarosan meg is érkezem, és látszólag semmi nincs ott. De én érzem a feromonjaikat, plusz hallom a királynő telepatikus üzeneteit. Szépen lassan besétálok, majd a királynő rögtön feladattal bíz meg. Én és egy Drone dolgozó kell, hogy felderítsük az egyik őrszemét, akiről már jó ideje nincs hír. Egy morgás hagyja el a torkom, amivel jelzem, hogy megértettem és tudomásul vettem a feladatom. Nem is tétováztam, mivel a királynő mást nem akart, így megfordultam és el is indultam. Egyszer hátranéztem, és láttam, hogy a Drone tartja velem a lépést. Ennek kimondottan örülök, így nem kell mindig megállnom bevárni.

Nem volt ösvény kitaposva, de egy xenomoprh számára ez nem jelentett különösebb akadályt. Ügyesen kúsztok-másztok az erdőbe, mígnem rátaláltok egy elhagyatott táborra. Valószínűleg már több hónapja húzták fel a sátrakat, rendesen meg voltak tépázva. Társad megáll, majd szorgalmasan elkezdi figyelni az erdőt az egyik fáról.