Miután a gyík lekapta az utsót egy elismerőt bólintottam felé, miközben békésen eltettem a fegyvereket. Érdeklődve tekintettem társnőmre. Aki elmagayarázta a tervet, majd ravaszul becsalt valami féle fedezékbe egy hang okán. El ismerem nagyon kis furfangos. De erre nem is gondolok amíg "Jane" rá nem cuppant a nyakamat alkotó egyik gerezdre. Hirtelen az jut eszembe, hogy az álca "pácba" jutott valami ínycsiklandó is. De aztán megszólal a józan ész. Elém festi a régóta magányos nő képét, de akkor se tudom, hogy miként jut eszébe pont most. De ki vagyok én, hogy az örömének útját álljam. Így kusza gondolataim közben sem állok bárgyún. Rögtön át fonom a felé eső kezemmel a derekát és még közelebb húzom. Kicsit éreztetve a férfi szerepem, illetve, hogy átvenném az irányítást. Ha átadja... Pár csókot nyomok én is a nyakára, majd felfelé ívelő pályán ugyanezen taktikával nélzom meg az ajkait. Miközben már két kézzel ragadom magamhoz a derekánál fogva, hogy onnan lejjebb csúsztathassam a kezem és ezzel a lendülettel kapom fel, hogy úgy mond levegyem a lábáról. Ha nem müködik a reflexe miszerint a lábával átkulcsoljon derék magasságban, akkor magam segítem az egyik kezemmel, miközben a fa törzséhez tolom. Nem túl lágyan, nem túl keményen. Csak, hogy el ne feledje, hogy mi is a szitu hol is vagyunk. Én sem feledem, bár nehéz másra figyelni, mikor ebben a témában dolgozik az ember azért megpróbálok nem elmerülni a lehetséges mámor mély mocsarában...
U.i.: np megesik, én is el vagyok kicsit csúszva mostanság:P
Kedd Aug. 30, 2011 9:53 pm by 
Tárgy: Re: Esőerdő (Dzsungel) 
