Utolsó Sikoly

Név: Utolsó Sikoly
Faj:Predalien
Nem: de igen!
Születési hely: egy nevenincs bolygó
Rang: Dolgozó
Külső: nagy és csúnya, csáprágókkal és rasztákkal.
Belső jellemzők: brutális


Csöndes éjszaka volt, a bolygó vörös egét nem takarta felhő, a hold narancssárgás fényben világított. A szél fútta por néma táncot járt, hullámzó hatást keltve. Egy magányos kiszáradt növényt körültáncolt eme földöntúli folyam. A növényen ülő madárforma teremtmény némán figyelte a tüneményt. Hirtelen iszonyú zaj törte meg a csendet, a szél játéka megszűnt, a kemény földön pattogtak a kavicsok. A vöröses légkör hirtelen fehérré változott, majd ismét vörös lett. A hatalmas puffanás, mely a felbolydulást okozó tárgy becsapódását jelezte, földdarabokat szórt szét. A fán ülő lény megrázta magát, a vastag porfelhő némán elszállt. Az álalt a füstölgő kráterre meredt. Rövidesen elült a por, s a madárszerű teremtmény meglátta a tárgyat, mely megzavarta nyugodt figyelését. Egy ezüstös objektum volt, orsóforma, melyen sziszegve kinyílt egy ajtó. A valami ami előjött belőle, magas volt. Nagy fejét kerek maszk takarta el. Csípőre tett kézzel állt, s figyelt. A madár is figyelt, majd eltűnt egy fekete szájban. A kiszáradt fa ágán, egy hosszú, fényes fekete fejű alak ült. Tövis végű farkát ide oda lengette, s kajánul a lent álló vadászra vicsorított. Ezután leugrott, s egymásba gabalyodva harcoltak. Miközben a csata zajlott, a fa egyik odújából egy kis lény mászott elő. Ahogy leugrott, tompa puffanással egy kis porfelhőt kavart fel. A harcoló vadász ebből semmit nem vett észre, így a pókszerű teremtmény óvatosan tovább araszolt. A ragadozó időközben a fekete lény fölé kerekedett, s kivégezte. Ezután az ősi rituálénak megfelelően levette maszkját, hogy megjelölje magát áldozata vérével. A pókszerű lény csak erre várt. Egy pillanat alatt a vadász arcán volt, aki eldőlt mint egy zsák. Mikor felkelt nem emlékezett semmire. Felvette maszkját, majd megnyomott pár gombot. Rövidesen mély búgással egy nagy űrhajó ereszkedett le, majd hatalmas porfelhőt kavarva landolt. A homok, és a kövek, melyeket felvert, eltemették a fa mögött heverő póklényt. A jármű rámpája kinyílt, a vadász felsétált rajta, majd az ajtó becsukódott s a hajó felszállt. A földön hagyta az idegen fejetlen tetemét, benne a madár savmarta hulláját, s az arctámadó élettelen testét. Ám ha egy élet vége, egy másik kezdete.

Az űrhajó némán szelte az űrt, mélyen a gép gyomrában, az egyik kabinban négy vadász tevékenykedett. Kettő egy kifordult bordájú harcos mellett térdelt, egy a hajó kivetített tervrajzát tanulmányozta, egy pedig a vért takarította. A zöld vért, mely beterítette a helyiséget. A nedv a fal egy részét is beszínezte, s a szellőző járatban is sokáig foszforeszkált. A szellőző járatban pedig egy lény szunnyadt. Két napig rejtve maradt, de most felfedezték, s hamarosan a keresésére indulnak. Én voltam az. Tudtam, itt a hajón csapdába estem, innen nincs menekvés. Idegesen megráztam a fejemet, rasztáim ide- oda lengtek. Mászni kezdtem a csövekben, s végül elértem egy kijárathoz. Egy üres folyosó volt az, kitörtem a rácsot, s elindultam. Egy kanyar után egy vadászba botlottam, szerencsére háttal állt, éppen egy zárt ajtó előtt. Óvatosan mögé lopakodtam, s belső szájammal megöltem. Éppen a húsából lakmároztam, mikor megszólalt a riadót jelző sziréna. A vadászok végeztek a terepszemlével, s riadót fújtak. Nem maradhattam itt. Farkamat a panelbe döftem, melyen előzőleg a ragadozó matatott. Enyhe bizsergést éreztem, ahogy az áram keresztül haladt testemen, de az ajtó kinyílt. Belépve egy kerek teremben találtam magam, körülöttem a falon koponyák függtek. A helyiség szemközti oldalán egy vadász állt, aki levette a maszkját, majd aktiválta lándzsáját. A fal mentén indult el. Én is a fal mentén mentem, így köröztünk, mígnem elértem a szemközti ajtót. Agyaraimmal a predator szájszervének mozgását utánoztam, majd kislisszoltam az ajtót. Odakint gyorsan felmásztam a plafonra, s a csövek közt megkapaszkodva vártam. A vadász dühösen elszaladt alattam, nem nézett fel, nem arra keresett. Leugrottam, s mögötte értem földet. Villámgyorsan megpördült, de addigra én már átdöftem a farkammal. A tövis pont két borda között csúszott ki. A harcos hörögve belém szúrta karmolóját. Nem okozott súlyos sérülést, de a biztonság kedvéért kihúztam a farkamat a mellkasából, s a karját a falhoz szögeztem vele. Ezután két kézzel megragadtam a vadász fejét, s egész közel hajoltam hozzá. Belső szájam kicsapódott, s a vadász élettelenül függött, csak a farkam tartotta a kezét. Elengedtem, s továbbmentem. Azonban hirtelen fáradtság fogott el, s úgy éreztem aludnom kell. Most egy folyosón voltam, fölöttem csövek futottak. Bemásztam az egyikbe, s egy rövid mászás után összegömbölyödtem s elaludtam. Zajra ébredtem, valami mászott felém. Elkezdtem mászni az ellenkező irányba, ám most nehezebb volt a mozgás. Nagyobb lettem, s éreztem, erősebb is. Csak másztam, amilyen gyorsan csak tudtam, ám egyszer csak valami reccsent, s leszakadt alattam a vezeték. Nagy csörömpöléssel egy hideg teremben értem földet. Ledobtam magamról a cső maradványait, majd körülnéztem. Három vadász állt körülöttem, mindegyik lándzsát szegezett rám. Szorult helyzetben voltam, áldozatokat kellett hoznom, különben nem menekültem volna. Nekirontottam a legközelebbi ragadozónak, akinek lándzsája átfúrta a jobb oldalamat. Létfontosságú szervet nem ért a fegyver, viszont a vadász annyira meglepődött, hogy alkalmam nyílt ledöfni a farkammal. A másik kettő felém döfött, de egy lépést hátrálva már nem értek el. Én viszont meg tudtam pördülni a tengelyem körül, s hosszú farkam elvitte a lábukat. A földre estek, ám rögtön fel is tápászkodtak, ezért rájuk dobtam leszúrt társukat. Ettől visszaestek, s mire ledobták magukról társuk hulláját, már fölöttük is voltam. Mindketten a lándzsájukért nyúltak, de én megakadályoztam őket céljuk elérésében. Az egyik vadász fegyveréért nyúlóra kezére tapostam, s éreztem, hogy csontja roppan a talpam alatt. A másiknak csak egyszerűen átszúrtam a karját farkammal. Ezután két kézzel megragadtam a közelebbi predator fejét, s teljes erőből megrántottam. Reccsenés jelezte hogy megöltem. Ezután a másikhoz fordultam, aki közben elővette shurikenjét, s hasba szúrt vele. A savas vér mely a dárda okozta sebből csöpögött, s most a dobócsillag okozta vágásból is szivárogni kezdett, egyenesen a yautjára folyt, aki felordított fájdalmában, s elejtette fegyverét. Úgy döntöttem hagyom szenvedni, eltörtem mindkét sípcsontját, s oly erővel rántottam meg ép karját, hogy az izmok elszakadtak, s csak a bőr tartotta helyén a végtagot.
Miután végeztem, alkalmam nyílt körülkémlelni. A hideg helyiség telis teli volt fajtám tojásaival, s lombikokban olyan arctámadókkal, mely gazdatestemet is megfertőzte. Összetörtem az összes lombikot, melytől azonnal megszólaltak a vészjelzők. Ezután széttörtem a fagyasztó ládákat, melyben a tojások voltak, s kivettem őket. Ám magamra is gondolnom kellett, hiszen megfeledkeztem a bennem lévő dárdáról. Megpördültem, s a hátamból kiálló végét letörte a fal rész, melynek nekicsaptam. A megmaradt részt egyszerűen kihúztam. Időközben lépéseket hallottam, ezért feltéptem a padlólemez egy részét, mely alatt éppen szerelőakna húzódott. Lemásztam, a padlólemezt visszahúztam, s gyorsan elhúztam a véres csíkot. Ismét erőt vett rajtam a fáradtság, ezért több kanyar és kitérő után meghúzódtam egy kis kamrában. A vezetékek elrejtettek a nem kívánatos szemek elől.
Mikor magamhoz tértem, az első gondolatom az volt, hogy mennyire szűk a hely, Csak kúszva tudtam közlekedni a járatban. Rövidesen találtam egy szellőző csövet, így hát beszuszakoltam magam a vezetékbe, s tovább mentem. Pár perccel, és alig pár méter megtételével később az egyel lentebbi szint egyik folyosójának szellőzőjében voltam. Kitörtem a rácsot, majd kimásztam. A művelet félig sikerült, felsőtestem, s karjaim már kint voltak, de a többi részem bent maradt. Akárhogy húztam, toltam magam, nem sikerült kipréselnem testem végét a résen. Csüggedten himbálództam félig kilógva a szellőzőből, s arra gondoltam, hogyha a vadászok így megtalálnak, először kinevetnek, majd könnyűszerrel megölnek. Nem akartam erre a sorsra jutni, ezért kicsit megmartam a bal karomat, s a savas vért a szellőző peremére csöpögtettem. A sav szétmarta, s sikerült kimásznom. A folyosó szerencsére üres volt. Elindultam a tat felé, de egy ajtó állta utamat, Második nekifutásra sikerült betörnöm, s egy nagy helyiségben találtam magam. Odabent fél tucat avatatlan vadász állt, lándzsájukat idegesen szorítva. Ketten már el is hajították felém. Könnyűszerrel kitértem előlük, majd felmásztam a falra, s megkerültem a csoportot, s oldalról ráugrottam a legközelebbire. Nem öltem meg, hanem nekifutottam a többi harcosnak. Hármat sikerült ledöntenem, s ők szerencsére elejtették lándzsájukat. Azonnal talpra szökkentem, s farkammal elkaszáltam a maradék lábát. Így már mind a földön voltak, de az akit elsőnek a földre döntöttem, most felállt, s kinyitott egy shurikent. Felém csapott vele, de lebuktam, s az alattam fekvő vadászt tartottam magam elé. Szerencsétlen belei egyenesen ügyetlenkedő társára hullottak. Amaz úgy megrökönyödött, hogy könnyedén átszúrhattam farkammal. Ezután hosszú végtagomat úgy lendítettem, hogy a végén haldokló vadász egyenesen feltápászkodó társai közé essen. Kettőt ledöntött, de kettő talpon maradt, s dárdájukkal felém döftek. Az egyik felsértette az oldalamat, de ez csak karcolás volt. A másik fegyvert viszont sikerült megragadnom. Magam felé rántottam a vadásszal együtt, majd teljes erőből megtoltam, így a fegyver a tulajdonosát szúrta hasba. A biztonság kedvéért még úgy pofon lendítettem farkammal, hogy törött maszkkal esett a földre. Lehet, hogy még nem halt meg, de az eszméletét biztosan elveszítette. Ezt követően foglalkozhattam a másik támadóval. Ismét felém döfött, de lebuktam, s fejjel a hasának futottam. Több métert repült, s a falon nagyot koppanva állt meg, majd lassan, vércsíkot húzva a földre csúszott. Az utolsó kettő közben riadóztatta az idősebbeket. Nem volt már idő őket is legyőzni, farkammal átszúrtam egy vezetéket, melyből forró gőz tört elő. Ez elrejt addig amíg eltűnök innen. A terem szemközti ajtaján kiszaladtam, végig a folyosón. Egy vadász állt ott, de nem törődtem, futottam tovább, s őt lesodortam a lábáról. Mire felocsúdott, már több kanyarral odább voltam. Végül elértem egy ajtóhoz, ahol két vadász strázsált. Szinte egyszerre lőttek rám vállágyúikkal, éppen csak lebukni volt időm, de ekkor már szúrtak is lándzsáikkal. Elgurultam előlük, majd felkeltem, s futni kezdtem visszafelé. Ők követtek. Az egyik kanyarban, ahol nem láthattak megfordultam, s ahogy bekanyarodtak, farkamat húsz centire a talajtól kinyújtottam. Ők átestek rajta, s az egyik lándzsáját is elejtette, mely több métert csúszott a padlón. Az egyiket azonnal leszúrtam farkammal, ám a másik a hátára fordult, s lándzsáját a jobb combomba döfte. Kicsit megrogytam, s így a vadász páros lábbal elrúgott magától. Fájdalmasan értem földet, de azonnal feltápászkodtam, s kitéptem a fegyvert a lábamból. A vadász időközben becélzott vállágyújával, s elégedetten morgott. Én is dühösen rámordultam, de valójában félelem volt bennem, hiszen pat helyzetben voltam. A vadász túl messze volt, hogy elérjem, ezért cselhez kellett folyamodnom. Hallottam, hogy a falban az egyik csőben valami folyik, ezért a farkamat beledöftem a vezetékbe, s az üzemanyag spriccelve kiömlött.
Lőjél csak ha mersz- gondoltam. Valóban vállágyúja lemondóan visszaállt nyugalmi állapotban, s helyette karmolója siklott ki tokjából. Olyan erővel rontott nekem, hogy cselekedni sem volt időm, egyből a falhoz nyomott. Karmolóját egyenesen a fejembe akarta döfni, de félrelöktem a karját, s a nyakába martam. Dühösen felordított, majd teljes erőből a földre lökött. Félre gurultam, s felálltam. A vadász bal kezével a nyakát szorítva közeledett. Úgy döntöttem rövidre fogom. Belekarmoltam a mellettem futó vezetékbe, s az abból kipattanó szikrák begyújtották az üzemanyagtócsát, melyben a vadász állt. Gyorsan hátrébb ugrottam, mert rajtam is voltak tócsák. A vadász ordított, vonaglott, én pedig az ajtóhoz mentem. A tűz feltartóztatja az erősítést is, így volt időm. Többszöri próbálkozásra sikerült ezt az ajtót is betörnöm, s bejutottam a gépházba. Itt mindent összetörtem, vagy megrongáltam, amihez csak hozzáfértem. Rövidesen kis tüzek égtek mindenhol, s hallottam, hogy a hajtómű egyenletes búgása kezd megszűnni. Feltéptem a gépház padlózatát, s a korábban már menekülésre használt szerelőalagúton végigkúszva elmenekültem. Kicsit távolabb előmásztam. Morgást hallottam a hátam mögül, s odafordulva láttam, hogy tíz fegyveres vadász vár harcra készen. Futásnak eredtem, mert tudtam, ennyivel nem bírok el. Ők követtek, s bizony tartották a tempót. Néhány lándzsa repült felém, majd egy- két shuriken húzott el fölöttem. Egy plazma csík is megpörkölte a fejem tetejét. Futás közben elsodortam egy szembe jövő ifjoncot. Végül egy ajtó zárta el utamat. Megpróbáltam betörni, de a vadászok utol értek. Szerencsére mellettem pont kinyílt egy másik ajtó, s én habozás nélkül félrelöktem az onnan érkező gyanútlan vadászt. Viszont cseberből vederbe estem. A teremben, ahova érkeztem, öt vadász volt. Mindegyik fegyvert szegezett rám, s a fellökött vadász is dárdát fogott rám. Itt ér véget a történetem- futott át agyamon a gondolat, de hirtelen megremegett a hajó, s éreztem zuhanni kezdtünk. A remegés erősödött, s iszonyú robaj társult hozzá. A vadászok elvesztették egyensúlyukat, s elestek. Én is a földre kerültem, de karmommal megkapaszkodtam, s biztonságosabb helyre kúsztam. Végül hatalmas zajjal becsapódtunk, s elsötétült minden.
Arra ébredtem, hogy forróság van körülöttem. Felkeltem, a helyiség tele volt égett yautjákkal, s mindenhol tűz égett. Ingatag léptekkel kimentem a folyosóra, s elindultam az orr felé. Ám nem jutottam el odáig, mert eltűnt a hajó többi része. Úgy látszik zuhanás közben kettészakadt a hajótest. S valóban, távolabb láttam az orr füstölgő roncsait. Hátranézve a zuhanástól itt- ott megolvadt hajótest, s a gép zuhanása által vájt hosszú mély árok látványa fogadott. Ám nem csak én éltem túl a zuhanást, a roncsok közül öt vadász mászott elő. Észrevettek, ezért futásnak eredtem, de sérült lábam miatt nem voltam olyan fürge. Rövidesen utol értek, s az egyik egy hálót lőtt ki rám. Több métert repültem a csapdába gabalyodva, majd a földhöz szegeződtem. A fegyver szálai kezdtek összehúzódni, s a rostok vágásától a vérem is kiserkent. Ez volt a szerencsém, a sav szétmarta a szálakat, s szabad voltam. Ám közben a harcosok utolértek, s hurkokat vetettek rám. Nem tudtam szabadulni, dühösen ordítottam, vonaglottam. Kiáltásaim végül kétségbe esett visításokká halkultak. Az egyik vadász közelebb lépett, hogy leszúrjon, de nem tudott megölni. Már korábban éreztem feromonokat, melyek most erősödtek, s rövidesen fekete bogárszerű testvéreim megtámadták a vadászokat. Lerágtam magamról a köteleket, majd a legközelebbi ragadozóra vetettem magam, s addig marcangoltam, míg csak egy megcsonkított torzó maradt belőle. A túlélők visszavonultak, én pedig követtem megmentőimet a fészek felé. Valami ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy kövessem társaimat. Hívó szó volt, mely biztonságot kínált. Követtem hát ösztöneimet, melyek a Thedusi fészekhez vezettek.

Nos mivel úgy látom, hogy senki se olvasta el idáig, ezért vettem a fáradságot és átnyálaztam . És azt kell mondjam sajnos, hogy elfogadva./Beugrottál mi?/ Csak vicceltem!. Örülök, hogy itt vagy végre, és sok sikert a továbbiakban.

Nem is igaz mert én is át olvastam csak nem tudtam eldönteni, hogy ezt bírálhatom e vagy sem mert végül is ez is ragadozó valamilyen szinten. De hát végül is tetszett nagyon, igazi irodalmi mű. Szóval Yautja félről is elfogadva.

[b]Hallihó!

Faja kis történet nekem tetszik!

Na szóval! Ez se volt rossz! büszke lehetsz magadra, csak így tovább, és a többi hablatyot majd kitalálják akik olvassák az üzenetem!
Csak pár dolgot említenék meg. Számomr a legviccesebb rész, amikor, beragadtál a szelőzőbe. Na ennél a résznél estem be az asztal alá! XD
El is képzeltem, a helyzetet, ha egy predator meglátott volna.
Na akkor a pontozás:
Előtöri: 13 pont
bővítmény 2 pont
(1 a hosszúságért, és még egy a tartalomért)
További jó gyilkolászást!